Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Az illó olajok és az illatszerek
Az illő olajok és az illatszerek. (Néhány adat az illatszerek történetéből. Az illő olajok. Előfordulásuk a külömbözö növényrészekben. Nyerési módjuk: a sajtolás, párlalás, maczerálás, fölszivatás. Az illő olajok tulajdonságai s chemiai összetételök. Egymás közti rokonságuk. Oxygénhijasok, oxygéntartalmúak. A kéntartalmú illő olajok. Az illatszergyártás hazája. Nehány illatszer alkotó része.) Az ó-korban az illatszerek, nevezetesen a kulturnépek által lakott melegebb tartományokban, oly becsben állottak, hogy arról a mi józan korunk alig bír magának képzetet alkotni. Ennek oka többféle volt, de különösen abban rejlett, hogy a kéjeimet növelő természeti termékekben csekély volt a választék, miért is az illatos anyagoknak kellett az összes szükségletet kielégíteni, a miben most a narkoniák, némely forrázat-italok s az erjedés lelket andalító termékei osztoznak. Oka volt továbbá, s e tekintet máig is fennáll, hogy a déli népek kipárolgása erősebb, a mely a leggondosabb tisztántartás mellett is nem igen kellemes módon észrevehető válik s ezt elrejtő leplezés iránti óhajt kelthetett. Az a szokás, hogy a test jóillatú álladékokkal kenessék be, magától állt elő. Azt, hogy a tömjént s más illatos anyagokat oly pazarul használták a templomi szolgálatban, nem akarjuk ugyan durva okra visszavinni, sőt gyönyörködünk abban a szép felfogásban, hogy az oltárról felszálló illatok által a személyesnek hitt istenség közetlen érintkezésbe jutott az áldozóval ; de ha népgyíiléseken, dal-, lövő-, tornaünnepeken és ilyenféle összejöveteleken orrunk szaglása után a múltba visszakövetkeztetünk, legalább is az a gondolat támad bennünk, hogy a szent füstölések ama mellékes tisztje nem volt fölösleges. A mennyire csak visszatekinthetünk a történelemben, oly távolban találunk annak bizonyítékaira, hogy az illatszerek használata igen régi. Az asszyr, egyiptomi, görög s más faragott képeken oly alakok vannak bevésve, melyek vagy jóillatú gyantákat s hasonló anyagokat illasztanak vagy illatos vizeket hinteznek ; a múmiák bebalzsamozásánál pedig tudjuk tömérdek illatos szereket használtak el. A zsidóknál a füstölő szerek készítése a papokra tartozott és Mózes maga Isten parancsolatjára írt egy szent olajról szóló rendelvényt, mely állt tiszta igaz híg mirhából, jóillatú fahéjból, jóillatú fűszálból (kalmus), kásiából s olajfa olajából, s mely a gyülekezet sátorának és a bizonyságtétel ládájának kenésére szolgált. A görögök s rómaiak ismeretesek mint a jóillatok kedvelői. A görögök gazdagjai napjában háromszor kenték magukat. Lakomáik alatt a füstölések nagy szerepet játszottak, a mosdó vízbe szekfűt s rózsát hintettek, s e virágok termesztése bizonyos vidékeknek jelentékeny kereseti forrása volt. Ezek mellett azonban minden egyéb lehető illatszerek voltak használatban ; hogy pedig ez mily nagy mértékű volt, bizonyíthatja az, hogy, mikor Nagy Sándor Dariust legyőzte s ennek tábora martalékul esett, a többi drágaságok közt fölemlíttetik a pompás kenetek s
