Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás
A viaszról, azonban nagy gonddal kell történnie. De ez eljárás igen költséges, miért is ez utóbbi míveletet igyekeztek mellőzni. Milly-nek ez bizonyos mértékben sikerült is, mert úgy találta, hogy a kénsavráhatás folytán keletkező színesített tömeg bizonyos kezelési mód mellett a folyékony olajsavban oldható s ezzel csupán kisajtolás utján kitakarítható. Stearinsavat nyert általa, eléggé tisztát arra, hogy gyertyákká dolgozható fel. Az olajsavat azonban még egy párialó folyamatnak kellett alávetnie. A közömbös zsírok glycerinné s zsírsavakká való megoszlatására vagy 25 éve újabb módszert találtak ki. Ebben a ható a magasnyomás által túlhevített víz. A gondolat nem volt új, mert a század elején utaltak egyes tudósok arra, hogy a fagy- gyú bezáró hártyáitól túlhevített víz által különválasztható. Ez érdekes s fontos adatot két chemikus : Tilyhman Angliában s Berthelot Párisban tovább fejtették s 1854 ben majdnem egyidejűleg azt a fölfedezést tették, hogy a víz 180° hőmérsékletben s 10—15 légköri nyomás alatt a közömbös zsírokra oly hatással van, hogy azokat két alkotó részökre megoszlatja. Nemsokára rá Melsens Brüszelben hasonló eredményre jutott. Hármok közül azonban csak Tilghman és Melsens foglalkoztak az ügy iparos részével. Mindkettejök módszerre sokban összevág. Tilghman a megoszlatandó közömbös zsírhoz V3 vagy Va térfogat vizet tesz, s e keveréket alkalmas edénybe zárja, a hol az ólom megömlesztési pontjával fölérő hőmérsékletnek — 320°-nak —- veti alá, a míg a szándékolt czél el van érve. Melsens eljárása egyszerűen abban áll, hogy Papin-féle pállítóban (digestorban) a megbontandó zsírt 180—200° C. mellett 10—20 százalék vízzel hozza érintkezésbe, a melyben 1—10 százalék kénsav kever - tetett el. Készüléke egy hosszú fekvő kazán, a melyben a víznek a zsírral való elegyítését egy másik kis kazánnal eszközli, melyet amazzal összekapcsol, ez által gőzzel megtölti, melyet azután a levegőbe kibocsát s a maradékot sűríti. A kis kazánban ez által'keletkezett üres tér egy csap megnyitására felszívja a vizet s zsírt az alsó nagy kazánból ; ha aztán erre mindkét kazán felső része közt ismét helyreállítja a kapcsolatot, a folyadékkeverék nagy erővel behajtatik az alsó kazánba s itt az összes folyadékok elegyesítését hozza létre. Ez eljárások azonban egyszerűségük mellett sem igen tudtak lábra kapni. — Egyébiránt újabban kitűnt, hogy ha a stearinsav a 93. ábrában bemutatott párialó készülékkel állíttatik elő, a zsírokat nem kell eleve külön kénsavval szappanosítani, mert ez magában e készülékben eshetik meg, még pedig csapán a túlhévített vízgőz ráhatásával, a mely 315J C-ra hozatván a megömlesztett zsírba tolul. E találmányt az ipar Wilson és Gwynne angoloknak köszöni. Az olajsav (elainsav), mely sajtolással a stearinsavtól, illetve a palmatinsavtól különvál, a szappanfőzésben hasznösíttatik ; a szilárd zsírsavak ellenben kizárólag a gyertyagyártás hasznára szolgálnak. A mondott módok útján egyébiránt nem nyerni tiszta stearinsavat, ez mindig palmatinsavval elegyes. Mivel azonban mindketten nemcsak maguktartásában, hanem külsejűkre nézve is egybevágó tulajdonságokkal bírnak, abban nincsen baj ; a fő dolog : teljesen fehér, kemény, nem málló anyagot nyerni. A gyertyagyártás fontos nyersanyagaképen még szót kell tennünk a viaszról. A viasz, melyből a méhek sejtjeiket, mézök éléstárát megépítik, a gyűjtőmébe hátsó potrohának pikkelyes gyűrűi közűi válik ki parányi csöp- pekben, melyek csakhamar apró viaszpikkelyekké keményednek. Hosszas tanúlmá- nyozás után derült csak ki, hogy a viasz az állati test terméke, s hogy a czukor- nak átalakulási terméke. A viaszt úgy nyerni, hogy, miután a méhek megölettek vagy kihajtattak a kasból, kiveszik a lépeket, a mézet róluk lecsorgatják s aztán Találmányok könyve. 1 V. 24 18 fi
