Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)

4. kötet - A szappanfőzés és gyertyagyártás

A szappanfőzés és gyertyagyártás. (Egy és más a szappan történetéből. A szappau nyers anyaga: olajok s zsírok. Chemiai alkotó részeik. A zsírsavak. A glycerin s alkalmazása. A szappankészítés. A lúg. A főzés. A sózás. Natron- s kali- szappan. A szappan víztartalma. A pálmaolaj hatása. Gyanta- s olajszappanok. A szappau össze­tétele. — A gyertyagyártás. Nyersanyaga. A fagyú, stearinsav, viasz stb. A gyertyabél. A gyertya alakítása mártással, öntéssel. Viaszgyertya stb.) A szappan története régi. A fényűzést s tisztaságot kedvelő rómaiak a szap­panfőzést ismerték s gyakoroltak. Mikor Pompejit fölfedezték, az első ásatásnál leg­előbb is egy szappanos-boltra akadtak, melyben a készlet még jó karban volt, noba 1700 esztendőnél több ideig volt betemetve. Hogy miből állt a hajdani rómaiak szappana, az iránt sem foroghat fenn kétség, mert Plinius félremagyarázhatatlanul mondja, hogy a lágy szappan hamuból, faggyúból s mészből készült, ugyanez anya­gokból készült a kemény szappan is csakhogy ehhez sót is adtak. Hogy különben a szappanfogyasztás már több évszázad előtt is igen jelenté­keny lehetett, kitűnik ahból a szabadalomból, mely 1622-ben egy londoni szappanos társulatnak adatott, hogy monopóliumot gyakorolhasson s melynek elnyeréséért évenkint legalább is 200.000 mázsa szap>pan után 20.000 font sterlinget fizetett az államnak. E szabadalom egyébiránt a többi szappanosokkal, kik nem akartak a tár­sulathoz szegődni, heves visszálkodást idézett föl, miért is közülök sok fogságba vettetett, a többi pedig súlyos pénzbírságban marasztaltatok el. Angliában a szap­pan árát a kormány szabta meg s hogy a szabadalmosok jól kereskedtek, mutatja az az ajánlatuk, hogy adójukat tonnánként 4 fontról 6 font sterlingre emeltették bizonyos újabb szabadalmak engedményéért. Azonban a kormány csak jó hamar belátta, hogy ilyenféle zsarnoki rendszabályokkal az ország jóllétét elő nem moz­dítja, s már 1637-ben jó nagy áron visszavásárolta ama társulattól a szabadalmas gyári telepet, úgyszintén a készletet, a szappanosoknak pedig ismét megengedte hogy mesterségüket folytassák. Szigorúan véve az, hogy a szappant a hajdanion feltalálták, bámulatos. Egyéb régi találmányok, minő a fonás s szövés is, tisztán erőműviek, vagy a tűz alkalma­zásán alapúinak, vagy legalább elgondolható útja-módja annak, hogy jutottak el eme vagy ama találmányra ; de a szappanfőzés chemiai művelet, még pedig oly ész­szerű, melynél kiilömbet a mai chemia sem igen tanácsolhatna s önkéntelen az a kérdés tolul fel : hogyan bukkanhattak e míveletre az emberek ? mit kereshettek vagy mi volt czéljuk azzal, mikor a hamut, meszet és zsírt kotyvasztották ? mert a még ismeretlen termék : a szappan, becses tulajdonságaival csak nem lebeghetett előttük mint törekvésük végeredménye ! A szappanok bizonyos, nevezetesen zsírokban rejlő savaknak chemiai vegyü- letei valamely maró alkálival : kálival vagy nátronnál. Ilyen azonban az egész ter-

Next

/
Oldalképek
Tartalom