Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A sörfőzés
132 A sörfőzés, lásain beömlő s a kádban oxygénjétől megfosztott levegő elvonul; e likakban 10—15 centiméter hosszú üvegcsövek vannak erősítve, melyek a szitafenék fölött kiállanak, hogy rajtuk az eczetanyag be ne folyhasson. Az eczetes kádat végül jólzáró födővei fedik le, melynek közepén kerek luk van vágva, melyen beöntik az eczetanyagot, s melyen a légköri levegő elvonul. Az oxygénelnyeletés folytán az eczetes kád belsejében annyi meleg fejlődik, hogy a levegő benne folytonosan kering alulról fölfelé; abban a mértékben, hogy felül az oxygénjefosztott levegő elvonul, s fris levegőárad a szelelőlikakon be. A forgácsokra ráöntetni szokott eczetanyag leggyakrabban pálinka, ritkábban bor vagy sör. A kád aljába leérő folyadék a szitafenék s a fenék közti térbe gyűl, de melyből minden le nem folyhat, mivel a csap, mely üvegből való, hattyúnyak alakú. Annyi eczet tehát mindig marad vissza, minő magas a csap hajlása, s ez a réteg eczet az új eczetanyagnak ágyát képezi. A mily egyszerűnek látszik e mívelet, annyi figyelmet kíván mégis a felügyelet, s nevezetesen a hőmérséklet szabályozása. Mert ha ez nagyon alászáll, az eczetanyag szesztartalma változatlan marad. Majd minden eczetgyár más-más eljárást követ, mely által azt hiszi, hogy e bajtól meg van óva. Az eczetgyártásnak még egy egészen sajátságos módjáról teszünk itt említést fizikai s chemiai érdeke miatt. Ez Döbereiner- től ered, ki a platinatapló s a platinamór azt a tulajdonságát fedezte föl, hogy alkoholgőzöket rövid időn teljesen eczetsavvá változtat. Kivá- lólag az oly czélokra alkalmas ez, a melyekben igen törnített eczetsav nyeréséről van szó, a mi az eddig felhozott módszerek szerint nem lehetséges. A platinataplót (melyről már a II. kötet 281. lapján szóltunk), óraüvegekbe teszik, melyeket apró lábasokon alkohollal megtöltött apró porczelláncsészekbe állítanak. Ilyen csésze száznál több van egy mindenoldalról zárt kis üvegházban, amelyben üveglapokon emeletszerűleg sorakoznak egymás fölött (68. ábra). Az üvegház belsejének hőmérsékletét gőzfűtéssel fokozzák s a szellőztetést a fenéken s tetőn szellentők szabályozzák. A fokozott melegítéssel elgőzölög a szesz s gyorsan eczetsavvá oxydálódik, ha a platinatapló által a levegőből magába szívott s likacsaiban sűrített oxygénnel érintkezésbe jő. A savanyú gőzök az üvegház falaira lecsapódnak s végűi a fenéken meggyűlnek, a honnan lefejtetnek mint folyadék. Az angol eczetgyártást minden meleg lakószobában lehet utánozni, s a házi szükségletet saját gyártású eczettel födözni. Egy hengeres üvegedényt, mely a fenéken csapnyílással s felül födővei van ellátva, durvára megtörött, jól kimosott faszénnel töltünk meg, mely jól kiszáríttatott s a legerősebb pálinkaeczettel van tele itatva. Ennek hegyébe aztán önthetünk eczetanyagkép pálinkát s vizet. Az asztali eczetet részint festik, részint illatosítják (fűszeres eczet), a mire a legkülömbözőbb anyagok alkalmasak. A fűszeres eszencziák közűi a tárkonyeczet, mely az Artemisia Drakunculus virágzás előtt szedett fűből készül, a legkedveltebb ; még finomabb ez az eczet, ha a tárkonyfű helyett az ebből lepárlalt illő olajjal készül ; egy pár csöpp ebből czukorra csöppentve, elég egy hordó eczetet illatosítani. Az eczet illatosítására azonkívül még egy csapat más fűszeres növényi részeket használnak pl. a babérlevelet, bazsalikumot, petrezselmet, köménymagot stb. G8. ábra. Eczetgyártás platinataplóval.
