Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Fűszerek, orvoslószerek és mérgek
Fűszerek, orvoslószerek és mérgek. (A fűszerek. Élettani hatásuk. A bors s paprika. Guinea-bors. A szegfűszeg. A szerecsendió. A fahéj. A kardamom s gyömbér. A paradicsom-magvak. A vanília stb. — Oldott fűszerek. A fűszerek hamisítása. — A drogák s orvosló szerek. Történeti adatok. A használatos drogák. Készí- tésök. A titkos szerek. — A mérgek s történetök. Ásványt mérgek. Növényi s állati mérgek. Hatásuk.) A fűszerek, legyenek bár azok növények gyökerei, kérgei, levelei, virágai, gyümölcsei vagy magvai, mind megegyeznek abban, bogy bizonyos mennyiségű illő olajat tartalmaznak, melytől nyerik erős szagukat s ízöket, mely őket kitünteti. Párlás által e fűszerek többjéből készítik azokat az olajokat is, melyeket részint a patikárus, részint az illatszerész, s részben a szakács is basznál. A legtöbb fűszer azonkivül azonban még izgató gyantás anyagokat is tartalmaz, melyek tisztán előállítva, már aránylag kis adalékban halálosan hathatnak, de melyek a fűszerben való eloszlásuk következtén s a fűszer mérsékelt használata mellett sok környűl- állásban a testnek hasznára válhatnak. így némely ételek megemésztését ilyféle adalékokkal mozdítják elő s innen magyarázható az, mért használnak forró égaljak alatt annyi fűszert. A fűszerek használatát kezdetben talán csak maró s éles ízök kapatta fel. Melegítő izgatásuk, melyet közvetlenül az inyen s gyomorban előidéznek, bizonynyal oka annak, hogy lassankint életszükségletté váltak. A mennyiben az emésztési szerveket fölgerjesztik, azokat fokozottabb tevékenységre ébreszthetik s az ételek feloldását s megemésztését bizonyos mértékben előmozdíthatják. A vér dúsabb pótlószerekkel láttatik el s’ az emésztés fokoztatik. Azonban a legtöbb fűszerben dúsan rejlő hevítő illő olajok egyszersmind a vért gyorsan keringtetik s buzogtatják. Valamint a szervekre, azon módon hat a fűszerek izgalma kivált az agyra s növeli ennek tevékenységét; elűzi az álmát s megindítja a képzeletet s gondolkozási erőt; de egyúttal gyakran túlízgatottságot kelt, melynek igen rósz következményei lehetnek a szellemre, testre egyaránt. A forró vidékek lakói, kik éles és erősen izgató fűszerekkel élnek, fékezhetetlenűl szenvedelmesek. Egyébiránt a fűszerek használata a népek történetében bizonynyal odáig nyúl vissza, mikor fölébredt az a szükségérzet, hogy az ízetlen táplálékot adványokkal ízessé tegyék. Már a nyerskúst evő eszkimó fáradsággal gyűjti a rövid nyáron át a torma s sóska hajtásait, hogy vele siily-ellenes keserű salátát készítsen. Különösen két növénycsalád az, melyek a földközi tenger körül vannak elterjedve, s Európában gyorsan használatba vétettek. Ezek a bogernyősek s ajkasvirá- gúak. Az elsők közé tartoznak a petrezselyem, kapor, zergefű vagy koriandrom, a czeller s még az ördögszarnak bélyegzett asa foetida, melynek fokhagymás szagú mézgáját Keleten fűszerűi használják. Az ajkasvirágúakközűi a zsályát, kakukfiivet,
