Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A sörfőzés
A sörfőzés. (A sörfőzés gyakorlata. A malátozás. Zöld s aszalt maláta. A czefrézés. A sörlé s törköly. A sörlé komlózása. Hűtés a hűtőbárkában. Az erjedés. Szintiforrású s fenékforrású sör. Ászok sör vagy nyári sör, csapos sör vagy téli sör. A sör alkotó részei. A sajtolt élesztő. — Az eczetgyártás. A savanyú erjedés mivolta. Az eczetsav előállítása. A régi eljárás s gyorseczetgyártás. Döbereiner módszere.) A hajdani görög írók a sörfó'zés (vagy a malátacsinálás) feltalálását egyhangúlag az egyiptomiaknak tulajdonítják. Herodot (Kr. e. 450-ben) fölemlíti, hogy az egyiptomiaknak rendes itala árpából való sör. Egy monda szerint, mely Diodortól maradt fon, Osiris egyiptomi király (Kr. e. 2000 évvel) honosította meg a sört ^gyipt°mban. A német sörfőzők régi czéhkönyvei szerint pedig Gambrinus, kit Flandria s Brabant királyának mondanak, volt a sörfőzés mesterségének feltalálója. — A latin írók közül többen említik föl a sört. Cerevisia néven (a mely Ceres a gabonatermesztés istennőjének neve s vis — erő szóból származik) említ Plinius egy italt, melyet a régirgallok ittak, de szól árpaborról is (celia vagy ceria), melynek ivása(. Spanyolországban dívott. Emez árpaital, úgyszintén a Plautus által fölemlített zythum, melyről azt’mondja, hogy cerealis liquor, sörféle italok lehettek, de lehettek holmi pálinka-féle is. Tacitus azonban azt beszéli el, hogy az ő korában (mintegy Krisztus születése idején) sör volt az itala a germánoknak, és a hogy az akkori sörfőző eljárást, bár tökéletlenül leírja, kétségtelen, hogy ismerték annak a módját, hogyan kell az árpát malátává változtatni. A németek emez őseiktől öröklött találmányt nagy becsben tartják s mai napig ők gyártják s ők fogyasztják a legtöbbet. Mellettök az angolok tűnnek ki úgy a sörgyártásban, mint ivásában. A sörfőzés mívelete a malátozással veszi kezdetét. Ezzel a míve- lettel már a szeszégetésnél ismerkedtünk meg, csakhogy itt nagyobb szabatossággal kell annak végbe menni. Újabban azonban e tekintetben is a munkafelosztás kezd lábra kapni, a mennyiben külön gyárak kezdenek a sörmaláta készítésével foglalkozni, melyekből a sörfözők szükségleteiket veszik. Ennek kettős a haszna, egyrészt az, hogy a malátozáshoz szükséges tágas helyiségek mezőgazda- sági vidékeken telepíthetők, a hol a telek s föld olcsóbb, mint az oly helyeken, hol a nagy sörfőzőgyárakat fel szokás állitani, s a munkabér is kisebb, másrészt az, hogy a kész maláta szállítása kevesebb költséggel jár, mint a súlyos gabonáé. A hol azonban a malátát magában a sörfőzőben készítik, a következően járnak el. Az árpát, melyet e czélra rendesen használnak, ritka esetben a búzát vagy tönkölyt (piros alakort), a duzzasztó kád ban megmossák, a héla szemektől elválasztják s beáztatják, hogy a csírázáshoz szükséges vizet fölszíja ; a sok víz ártal-
