Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A czukor
A czukorrépa gyártása. 37 franczia vagy belga, s a feliér imperiálrépa. Ez utóbbit tartják a czukorgyártásra legalkalmasabbnak. Körtealakú, nyúlánk, igen finom fehér húsú, levelei sötétzöldek, csupkai tetőiránt állanak. Rendes czukortartalmuk e répáknak 10 —IO.5 százalék, de a legutóbbinak czukortartalmát czélszerű trágyázás s gondos műveléssel 13, sőt 14 százalékra is felnövelték. Mielőtt a répának a tulajdonképi czukorgyártásra való feldolgozásáról szólanánk, meg kell jegyeznünk, hogy ez úgy az üzés módjára, valamint a végczélra való tekintettel : minő legyen az eladásra szánt czukor, igen különböző lehet. Ránk nézve most csak a répa nedve fontos, mert ebben rejlik feloldva a czukor. Ámbár a répanedv czukortartalma nem oly nagy, mint a czukornádé, mégis elég nagy arra, hogy észszerű feldolgozás mellett a magas munkabér, a nagy földadó, a tetemes czukoradó ellenére is jó nyereséget adjon. Nálunk a répa legfölebb 6—8 százalék nedvet ad, Franeziaországban a legnagyobb tartalmat 10 százalékra számítják, Orosz- s Németországban ez felrúg 14 százalékra is. E mellett a répanedv természetesen még jócskán tartalmaz sókat is, melyek nemcsak a szilárd czukor kiválasztását nehezítik meg, hanem a szörplének is rossz ízt kölcsönöznek s ezért e fontos melléktermék értékesítésének útját állják. Kezdettől fogva mindig is csak igen kis rész szilárd czukrot tudtak a nedvből nyerni, s ha a répaczukor- gyártás ma még is addig vitte, hogy most 8—8V2 százalék czúkrot állít elő a répa nedvéből, ebben az eredményben egyenlő része van a chemia, fizika s mechanika segítségének, s a nyugvást nem ismerő adóemelésnek, a mely egyre tökéletesebb eljárásra ösztönözte a gyárosokat. A répa nedvét (levét) sokféle módon vonják ki. Lehet azt úgy nyerni, hogy a répát a reszelőgépen megreszelik s a reszelt kását kisajtolják (ez a legrégibb s még ma legelterjedtebb reszelő s sajtoló eljárás), vagy a sajtolás helyett víz felöntése által vonják ki a levet (ez a maczeráló, áztató eljárás), végre van egy módszer s ez a legújabb, a mely szerint a répákat apró szeletekre, szilakokra, vágják s külön szerkezetű edényekben vízzel kilúgozzák, ez a szivárkodási, difussió eljárás). Ez eljárások akármelyikét is azonban a répa mosása s tisztítása előzi meg. A legczélszerűbb mosógép a Champonnois-féle, mely lényegében áll (18. ábr.), az e tengely körül forgatható fa- vagy vasléczdobból, mely átmérőjének legfölebb feléig áll a teknő vízében. A dob perczenkint vagy nyolczat fordul. Oldalt (a-nál) van a garat, melyen át a répa a dobba jut. A forgatás alatt, mi által a répák minden rajtuk tapadó földes résztől megszabadulnak, a dobnak másik végére érnek, hol egy lapát kiveti őket, mire a munkások azonnal késselsókat tartalmazó fejőket veszik, s ütő- dött s pudvás részeiket kivágják. Erre a répák a reszelőb 'e dobatnak. E reszelőgépnek (19. ábr.) lényeges része egy 6 centiméter hosszú s 8 centiméter átmérőjű dob, vagyis két tengelycsapjával állványban nyugvó henger, melynek keredéke úgy van fűrész lemezekkel tele rakva, hogy azoknak csak fogai álljanak ki a köztük levő dongaléczek közűi. A répát a C garatnál juttatják a perczenkint 800—1000-szer körbeforgó reszelőhöz, mely azt a D káva alá ragadva kásává változtatja, mely az E tartóba • 1 ft 17. ábra. A czukorrépa.
