Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - A czukor
A czukornád, 33 E természeti adománynak legegyszerűbb használati módja az, hogy az ember a nádat megrágja s nedvét kiszívja ; ily módon az azt termesztő országokban hihetetlen mennyiségű nádat fogyasztanak. Belőle egész hajórakományokat visznek e czélra naponkint Manilából s Bio Janeiróból a piaczokra; Nev’-Orleansban is tömegesen árulják. A csöndes tenger sok szigetén minden gyereknek kezében van egy darab czukornád, s a nyugat-indiai gyarmatokban a szerecsenek a nád aratásakor gyakori élvezetéből egészen neki híznak. Mert a czukornád nedve csakugyan nagyon tápláló, mivel jócskán foglal magában növényfehérjét. A nedv ugyanis áll 100 részben 80—82 rész vízből, 10—12 rész kristályozható czukorból, 4 rész nem kristályoz- ható czukorból s kivonati anyagból, 7a egész 1 rész növényfehérjéből, s mészsókból. A nedvnek ezukorrá feldolgozása alkalmával az utóbbi anyagok veszendőbe mennek. A nyers nedvben azonban a növényfehérje a tápláló alkatrész ; már a tiszta ezukor mint táplálék, csak arra való, hogy a testben elégjen, s hogy meleget szolgáltasson, vágj’ ha kelleténél több fogyasztatik el belőle, hogy zsír alakjában rakodjék le a testben. Sok más régtől fogva termesztett növénynyel közös a ezukornádban az, hogy nagy a száma válófajainak, melyek közűi kiválasztható az, melyek bizonyos országnak égalját legjobban tűri. A nád magva a legkedvezőbb talajon is ritkán érik meg, sőt még virágának sem marad ideje a kifejlésre, ha a ezukornyerése van czélbavéve. A sokasítás tehát általánosan bujtoványokkal történik, melyeket a különben mihaszna sudárból vágnak le. A ezukorültetvényekben a ezukornyerés körüli munkákat, legalább a forró tar14. ábra. Czukornád aratás.
