Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Mérlegek és sűrűségmérők
Súly és mérleg. 33 senda (1112) nevet visel) mintegy 40 méter magas s a tetőirányosságtól 2 méternél többel tér el ; a nagyobb, Asinelli, 85 méter magas s eltérése 1 méter. Valószínű azonban az, mit szerkezetükből következtethetni, hogy úgy ezek, mint a hétemeletes s 48 méter magas pisai torony ferde állása nem volt ama. építőmesterek eredeti szándéka, hanem inkább helyi talajsiilyedésnek következménye, melynek ez épületek kitűnő szilárdsága ellen birt állani. Ha e tornyok nem törnek közepükön ketté, még inkább ferdülhetnek, mielőtt veszedelemben forognának. A kocsi igen ferdén állhat, mielőtt felfordul ; ez csak akkor történik, ha a súlyirány nem esik a kerekek által határolt megtámasztó vonalba. Súly és mérleg* A nehézkedési erő szabadon mozgó testeket a föld közzéppontja felé indit, ezeket esésbe hozza, de nem kevésbbé hat minden egyebekre is, melyek vonzását nem követhetik. Az a kő, mely ezelőtt egy toronyból leesett, az által, hogy most nyugodtan a földön hever, a vonzás alól nincs felszabadulva. Sőt inkább ugyancsak annyi erővel ragadja meg, s az alzat, mely tovább mozgásának útját állja, ezt nyotváskepen érzi, melyet rá gyakorol. A testek nyomásának e nagyságát, vagy a mi ezzel egyértelmű, függőpontjukra gyakorolt vonzatásuk nagyságát, a testek súlyának nevezzük. Ez a kiilömbözö testeknél külömböző, és annál nagyobb, mennél számosabbak valamely test atomjainak vonzó parányi erői. E vonatkozás már igen korán hozta létre azt, hogy a testek súlyát állományuk mennyiségének megitélésére mértékül tekintették s hogy kitaláltak oly műszereket s módokat, hogy e súlyt meghatározhassák. Az erre szolgáló készüléknek mérley a neve. Feltalálójáról szó alig lehet. Meghozta azt maga a szükség. A görögök ugyan Phidont tartották a súly feltalálójának, mig Gellius Palamedest nevezi annak, a chinaiak pedig Hiene-Juenet tisztelik mint olyant. Minthogy a kereskedés minden neme föltételezi a mérést és mérlegelést, a legrégibb kereskedőnépnek, a főnicziaik- nak is tulajdonítják némelyek a mérleg és súly feltalálását. A bibliából tudva levő, hogy Ábra- hám (1, Móz. 23. 16) a pénzt mértékre veté s hogy Mózes a mérték s súly többféle nemét említi föl. Jób könyvében fontra vetésről és egyaránt való mértékről van szó, s ha abból az időből szerezhetnénk mértéklőt, a mai kalmármérleg s a közt valószínűleg alig volna külömbség. A mérleg szerkezete. A mérlegek kezdettől fogva ugyanazon alapelvek szerint készültek, melyeken a chemikus műkonyhájának legfinomabb mérlegei is alapulnak. Ezek az emeltyűnek már ismertetett törvényei. A legegyszerűbb mérleg, melynek változatlan alakját még most is láthatni, az u. n. kalmármérleg (41. ábra), úgy készült, hogy egy tengely körül forogható rúd két végébe csészéket függesztettek, melyekbe a megmérendő testek tétetnek. A rúd kellős közepéből, hol a mérleg súlypontja rejlik, kiágazik a nyelv, mely eltérésével a legkisebb megbillenést is észrevehetővé teszi s bizonyos pontra érve pontosan megmutatja az egyensúlyt. A 42. ábrában egy másminő mérleget látunk, melynél a csészék, más néven serpenyők az emeltyűkarokon nyugszanak. Csapómérleg. Csak később, de még azért már jó korán, bukkanhattak az egyenlőtlen karú emeltyüs mérlegek szerkezetére. Ezek az említett kalmármérlegtől és ennek hasonmásaitól elvben abban külömböznek, hogy két emeltyűkaruk Találmányok könyve. III. e 42. Asztali mérleg. 41. ábra. Kalmármérleg.
