Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
4. kötet - Bevezetés
12 Bevezetés, anyagrész fordíttatik szervek ívjítására, mint hőképzésre. S ka ama fijjáképzésre a ckemiai folyamat folytán szintén kő fejlődik, a vérnek átváltozása által a tüdőben fejlesztett kő sokkal kelterjesekk. A liús tékát az egyik czélnak ugyan teljesen megfelelne, de a másiknak csak részken, s ennek következtén egymagákan szintén tökéletlen táplálék lenne. Kitűnik ennek igazsága, ka valaki megkisérti, kogy egy ideig a mondott módon egyoldalúan táplálkozik. A nyújtott eledel csakkamar undort kelt s a test a kenne kifejlett ékségre oly eleség után vágyik, miből nagyon keveset kapott. A nitrogénes s nitrogénkijas anyagok józan keverése szükséges arra, ka a testnek szabályos fejlődést kivánunk. Minden fölösleges, egyik vagy másik irányban bajjal jár, vagy kiválása vagy a testben történő lerakodása által. A nagy zsirgyülemlések pl. gyakran következményei a túlságosan élvezett nitrogénhijas ételeknek ; mert az által, kogy a lélekzés által csak bizonyos mennyiség ég el, a többi pedig, könnyen átalakuló alakban vétetvén föl, egy könnyen nem választódik ki, csak úgyszólván mikaszna zsírlerakódássá változkatik. Az Angliából került, itt ott nagy buzgósággal űzött s el nem tagadható siker által kisért Bantingkúra lényegében azon alapul, kogy a testnek csak izomképző eleség, nevezetesen sovány liús nyujtassék elegendő mennyiségben; a zsirtképző anyagok, minők a czukor, keményítő (krumpli), zsírok (tej stb.), pedig mellőzendők. A tej egyike a legfontosabb táplálékoknak s összetétele tájékozást nyújt arra nézve, mely anyagok leginkább azok, melyek a lélekzésre s növekedésre fontosak. A tehéntej 100 részben tartalmaz mintegy 86 rész vizet, 4—5 rész sajtanyagot (caseint), 3 rész vajat (zsírt), 4—5 rész czukrot (tejczukrot) s vagy egy rész szervetlen anyagot : sőt villósavas vegyületeket stb., melyek elégéskor hamúkép maradnak vissza. A caséin benne nitrogén tartalmú. Vessük össze ezzel a tojás összetételét, pl. a tyúktojásét, s azt találjuk fehérjéjét s szikjét együttvéve, kogy 74 százalék vizet, 14 százalék albumint (fehérjét), IOV 2 százalék zsírt, s IV2 százalék kamut tartalmaz, s kogy benne szintén nitrogéntartalmú táplálék (a fejérje) nitrogénkijássál (zsír, a tejben czukor is) keverve foglaltatik. A madártojás fehérjéjében van 15.7 százalék nitrogén, 52.9 százalék szén, 7.5 százalék kydrogén s 23.9 százalék oxygén ; a tojásokban azonkívül még szervtelen anyagok is foglaltatnak, melyek a csontképzésre szükségesek. A tejnek nitrogénes alkotó része, a sajtanyay, 100 részben áll 21.4 rész nitrogénből, 59.s rész szénből, 7.4 hydrogénből s 11.4 rész oxygén- ből. A húsban — az izomállományban — a nitrogén az úgynevezett fibrinben van. A fibrin ckemiai összetételére nézve nagyon hasonló a sikerhez, a mely a gabnasze- mek nitrogéntartalmában rejlik ; mindkét táplálék hatására nézve is jóformán egy. A sikert a lisztből ki leket választani, ka ezt vízzel sűrű tésztává keverjük, melyet tiszta víz ráárasztása közben addig mosunk gyúrva finom posztón, míg a lefolyó víz tejes zavarodást mutat. A víz magával ragadja a fehér keményítő szemeket s visszamarad egy sárgás, szívós anyag, a sikér. 50 kilogramm jó búzalisztben mintegy 5 kilogramm sikér van s 35 kilogramm keményítő. A fibrint, a liús fő alkotó részét, hasonló mosással, a sovány izomrostból szintén kiválaszthatjuk. A liszt sikértartalmánál nagyobb mennyiséget nyerünk belőle, mert a sovány húsban mintegy 84 százalék fibrin van, mintegy 7 százalék zsír s a maradék 9 százalék vér és só. Rendesen azonban az anyagok tetemes mennyiségű vízzel vannak összekötve, mikor is a sovány hús gyakran csak 20 százalékot tartalmaz fibrinben, zsírban s sókban. A víz általán minden eleségnek elmaradhatatlan járuléka, s ka megtudjuk, kogy a jól kisütött buzakenyér 2/s részében vízből áll, igazat kell adnunk annak a mondásnak, kogy a kenyér étel s ital egyaránt.
