Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hőmérő
296 A hőmérő, 331. ábra. Saussure nedvmérője. olyanok, miért is ezeket e tulajdonságuk folytán nedvszívóknak, (hyroskopikusnak) mondjuk. A játékkereskedésekben kapható időjósok közismertek. Egy kis házikó belsejében tetőiránt lelóg egy sodrott bélhúr, melynek aljában vízszintes vonalban egy kis fadarab van ; ezen áll a ki-bejáró barát, vagy egy végében a barát, másikán női társa. Ha a nagyobb levegőbeli nedvesség folytán a húr megereszkedik, az utóbbi kettős időjóst véve föl, kilép az esernyős barát az ajtón, a levegő száradtával ellenben összezsugorodik a húr s a fadarabka a napernyős nőt hozza ki, mi alatt a barát visszahúzódik. Hasonló készülékek kiilömböző alakban s kiilömböző anyagból kaphatók. Valódi értékkel azonban egyikök sem bir. Az első nedvmérőt, mely igazi mérőkészüléknek alakjával bir, Saussure szerkesztette. Lényegében áll ez egy hosszú, lúgban kifőzött c emberhajszálból (331. ábra), mely felső végével szilárdan van megerősítve s alsó végével az o csigakere- déke körül tekerül. Ha száraz levegőben a hajszál megrövidül, a csiga s a rajtalevő mutató a megrövidülésnek megfelelően odább fordul. Ha a hajszál ismét enged, a p kis súly, melynek fonala szintén a csigát öleli át, s mely a hajszálat mindig némi feszültségben tartja, a csigát s a mutatót a másik irányba tereli. A mutató által bejárt fokos körív végpontjai úgy állapíttatnak meg, hogy a műszert oly üvegharang alá állítják, melyben a levegő chémiai szerekkel teljesen kiszárítta- tott. Az a hely, a hol ez alkalommal a mutató megáll, tehát a szárazság legfőbb pontján- zérussal jelöltetik meg. Egy másik boritó alatt, melynek belseje párolt vízzel megliintetett, határozzák meg már most a legfőbb nedvességíőkot. E két végpont közti tért erre 100 egyenlő részre vagy fokra osztják. Hasonló ehhez Delur nedvmérője, melyben hajszál helyett halcsont van. Az ilynemű eszközök azonban még nem tulajdonképi hygrométerek, mert csak a változást, s ezt egyenlőtlenül, mutatják anélkül, hogy kitüntetnék, mennyi nedvesség foglaltatik a levegőben. A meteorologiai tudománynak azonban ily műszerre volt szüksége, mely megmondja egyenesen ennyi s ennyi súlyrész víz van egy köbméter levegőben ebben az időben. Csak ily műszerrel a légsúlymérővel s hőmérővel egyetemben vált lehetővé a légköri folyamatokat (az időjárást) ellenőrzeni. Ennek elérésére előbb a párák, gőzök természetét kellé pontosan ismerni ; tudni kellett nevezetesen, hogy a levegő minden mérsékleti foknál csak bizonyos mennyiségű nedvességet vesz föl, mely mennyiség a hővel együtt növekszik. Ha hideg, szilárd testet meleg levegőbe juttatunk, finom verődék, harmat vonja be. E harmat az a rész víz, melyet a testet környező s általa lehűtött levegő, a lehűlés folytán, kénytelen szabadjára hagyni. Mennél nedvesebb a levegő, annál hamarabb áll be a liarmat-verődék ; még a látszóan száraz levegőben is megtörténik ez, csak a test legyen elég hideg. Keresve azt, mennyire kell valamely testet lehűteni, míg harmat csapódik le rá s melyik az a mérséklet, melyben az ismét eltűnik, megtaláljuk a két mérsékleten belül a harmatpontot, vagyis azt a mérsékleti fokot, melyben a levegő épen nedvességgel lenne telítve. Ennek kitudásán alapul Daniell (angol 1820) nedv332. ábra. Dauiell nedvmérője.
