Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
238 A telegraf feltalálása, egyik drótot villamossággal töltjük meg, másik vége a másik állomáson vonzza bodzafabél golyócskáját, s ily módon lehetséges lenne szavakat s mondatokat sebesen hírül adni. A bodzafabél-golyócskák helyett kis harangokat is meg lehetne szólaltatni. Lessage Genfben 1774-ben szerkesztett is ily hírezöt, melyet azonban magától talált fel. Ez időben s utóbb sok fizikus foglalkozott e feladattal s többféle javaslattal álltak elő. Különös érdekkel csak Lemondé s Bocbnanné bír, kik a nehézkes 24 drót helyett csak egyet vagy kettőt akartak alkalmaztatni s jelek összevetése által (bodzafabél golyócskák vonzásával vagy egy leideni palaczk kisütése okozta szikra átcsa- pással) akarták a betűket jelezni. Ebben már benn van az az elv, mely utóbb a tűs hírezőnél úgyszintén a Morse-féle készüléknél ismét felmerült. S nevezetes, hogy ama eszme, mely a hosszú időn át s Angliában most is még használatos mutatós hírezőnek alapúi szolgált, már 1816-ban Ronalds angoltól került, ki a két végállomáson egészen hasonló óraművet állíttatott fel s ez által betűkkel beírt korongokat hajtatott. E korongok egy nyílásos ernyő előtt forogtak, melynek nyílása előtt a szemlélőnek egy betű jelent meg. Ha a kívánt betű került oda, a mozgást egy pillanatra villamosság szakítá meg. A dm’zsölési villamossággal való kísérletezést abba hagyták, mivel a galvá- nosságban sokkal alkalmasabb erőforrás kínálkozott. Sömmering szerkesztett 1808-ban első galvános lúrezőt, melynél a villamáramot 35 dróton ugyanennyi vízbontó üvegcsébe vezette s ezeket az abécze betűivel jelölte. A gyakorlati életben azonban a villamos hírezésnek csak a villamdelejesség nyitott tért. A villamdelej es telegrafia. Oersted kísérletei után nevezetesen Ampère s Ritchie voltak azok, kik a delejtű galvános áram okozta kitérését villamos jeladásra javasolták használtatni s állítólag ennek megfelelő mintát is készítettek. Davy s Alexander Angliában szintén külömböző rendszerű telegrafokat állítottak elő, melyek azonban figyelemben nem részesültek. Épen így jártak Göttingában Gansz s Weber, kik 1833-ban kicsiben létesítettek villamos hírezőt, mely az egyetem fizikai termét a csillagvizsgáló toronynyal kötötte össze. Ez azonban csupán tudományos szempontból készült, s e rákövetkező évben egy villámcsapás azt is lerontotta. Egyáltalában a németországi egyetemek fizikai tanárai sokat foglalkoztak a villamossággal létesíthető telegrafiával, de a gyakorlati kivitelnek dicsőségét az angolok s amerikaiak ragadták el tőlük. William Fothergül Cooke Heidelbergben egy fizikai előadáson volt jelen s ott elleste a Muncke fizikai tanár által bemutatott vil- lamdelejnek működését, melylyel a nevezett öt delejtűt működtetett s illetőleg téríttetett ki egy számlapon. Ezzel a tapasztalatával s illetőleg egy kész mintával is áthajózott Angliába s beállított Wheatstone hírneves fizikushoz s fölhívta, hogy kezet fogva hassanak oda, hogy a villamos telegrafia Angliába behozassák. Ez történt 1837. febr. 27-én. Wheatstone s Cooke meg is egyeztek s ugyanaz év május havában szabadalmat is vettek a «javított» villamos telegrafra, minek folytán jul. 25-én megtartatott az első nagyobb kísérlet ; egy több angol mérföld hosszú dróton hírez- tek is, mely részint egy nagyobb épületben ide-oda vezetve, részint 5A mérföldnyi hosszaságban a birminghami vasút mentében Eustontól fogva Cambden Townig volt kifeszítve. A kísérlet remekül sikerült s a villamos telegraf képezte ettől fogva a beszéd tárgyát és vele kapcsolatban Wheatstone s Cooke feltalálók. Wheatston első készülékében öt delejtűt, úgynevezett tájolót, működtetett, melyekhez az áramot billentyűzet által vezette, még pedig mindig egyszerre kettőhez, melyek hol fönt, hol alant
