Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Bevezetés
A testek általános tulajdonságai. 9 nők rejlő tisztátalanságok eltávolítására; ezek a folyadékokat átszivorogtatják, de a szilárd testecskéket belőlük visszatartják. A rugalmasság szintén minden testnek közös tulajdonsága. Ez a szilárdsággal csak kis mértékben függ össze, mert épen a légnemű testek a leginkább rugalmasak, mig sok szilárd test, pl. az ólom, csak tökéletlenül rugalmas. E tulajdonság tudvalevő az a törekvés, bogy a test a már egyszer birt alakot megtartsa, s ismét felöltse, mihelyt a nyomás vagy húzás, mely a változást okozta, megszűnik. A megnyujtott gummidarab ismét összehuzódik, mihelyt megfeszítése megszűnik. A gummilapda leejtetvén, magasra felugrik ; azok a részecskék, melyek legelőbb ütődnek a talajra, bizonyos mértékben a belsőbe nyomódnak, s a gömbalak az iitödő ponton belapult. Megfigyelhetjük azt, ha, mint a 3. ábra mutatja, egy elefántcsont golyót kissé beolajozott lemezre ejtünk, és, ha a magasba felpattan, elfogjuk. Az érintkező ponton t. i., a hová a golyó iitődött, kis körkép mutatkozik ; ily pillanatnyi ellapulást kellett a golyónak szenvednie. Az a törekvés azonban, hogy előbbi gömbalakját ismét visz- szauyerje, a részecskéket visszapattintotta előbbi helyzetükbe, és a golyó ennek folytán a lemezről ismét felugrott. Valamint nincs teljesen rugalmatlan test, nincs teljesen rugalmas sem. Az anyag s alak , valamint a külső erők (húzás, nyomás, hevülés) hatása befolyással vannak a testek rugalmassági viszonyaira. E körülményre tekintettel vannak a rugalmasság alkalmazásánál. A rugalmassággal s likacsossággal szorosan összefügg az összenyom hatóság. E tulajdonság az, melynél fogva a testek a nyomás bizonyos viszonyai alatt a rendesnél kisebb térfogatra szoríthatók. Legkiválóbbak e tekintetben a gázok és gőzök, üsszenyomhatóságuknak tulajdonképen nincs is határa, csak hogy egynémelyikök, mint a szénsav, kénessav stb. a nyomás bizonyos fokán cseppfolyóssá lesz, mi a nyomás engedésével ismét megszűnik. Erőhatások. A testeket a fenebbiekben nyugalmi állapotban vettük szemügyre. Egész különös tünemények állnak pedig be, ha a testeket külső lökést követve s mozgásba jőve szemléljük. A terhes szekér megindítása tudvalevő sokkal nagyobb megerőltetésébe kerül a lovaknak, mint a tovább vontatás, ha egyszer megindult. Ha a csónak hirtelen nekiütődik a partnak, a bennülők előre bukdácsolnak; a gyorsan hajtó kocsiról való leugrásnak ugyancsak ügyesen kell megtörténnie, hogy bajjal ne végződjék. A kézből kihajított kő, a puskából kilőtt golyó, az égboltozaton ragyogó csillagzatok — mind rövidebb-hoszabb ideig mozognak, mindenesetre azonban tovább, mint a mennyi ideig a lökés tartott, mely őket mozgásba hozta. Különös oknak kell fenforogni, mely az egyszer szabadon mozgó testet e mozgás abbahagyására kényszerítse. A testek azt a törekvését, hogy egyazon állapotban — legyen az nyugalom, mint a terhes kocsinál, legyen az mozgás, mint az égi testeknél — kitartanak, tehetetlenségnek vagy kitartósságnak nevezzük. Az az erő, mely valamely testtel közöltetik és mely által ez mozgásba jő, nem vész el, hanem tovább származik el, mikor a test nyugalomba lép. Innen van a lökés az a hatása, melyet gördülő vagy röpülő testek gyakorolnak ; az ágyúgolyó gyilkos müvét csak a benne rejlő erő továbbadásával végzi, melyet, mert mintegy szabadon létezik benne s minden pillaTalálmányok könyve. III. O 3. ábra. A rugalmasság hatása.
