Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A tűgyártás
A gombozás. 79 legeslegfinomabb sárgarézparányok, ezek eltalálnak a tüdőbe s aláássák az egészséget ; hatásuk oly nagy, hogy a hegyző munkás hajai idővel zölddé lesznek. A gombfonás. Sajátságos hogyan gombozzák meg a gombostűt. A gomb, mint az látni való, egy vékonyabb huzalnak szilárd tekerületeiből áll és ezt a tekervényt kell legelőbb elkészíteni. Egy nagy lábítóval, forgatyúval és zsinórral ellátott kerék, vagy mint az ábrán (109. ábra) egy kézikerék a rokka módjára egy kis orsót hajt. Ez utóbbiból egy 2/s—1 cm. hosszú sárgarézhuzal ágazik ki, mely a készítendő gombostű vastagságával bir, s mely szintén kering. Ez a gomborsó, és arra való, hogy a tű gombjának szánt huzalt rajta szoros pergővonalban rácsavarítsák. A gombhuzal (Kopfdrath), melynek lágynak és hajlékonynak kell lennie, csévéről tekerkődzik le és csavarodik rá a gomborsóra, miután erre előbb egyik végével rákapcsoltatott. Ezt a munkát fonásnak nevezik, mely oly gyorsmenetű, hogy egy munkás egy óra alatt 36,000 tűnek való gombot csavarint. A huzaltekercseket más iparágaknál, pl. a nadrágtartórúgó készítésénél is, így állítják elő. Az orsókról leszedett pergett csövecskék már most kis, finom tőkeollón, tízével •egyszerre, rövid kis darabokra metszetnek, melyek mindegyike egy tűgombot ad (110. ábra). A mívelet ügyessége itt abban áll, hogy minden egyes metszelék ne bírjon se több se kevesebb tekervénynyel mint kettővel ; a gombmetsző munkás óránként 20—40.000 darabot szállít. Hogy a következő gombozás (Anköpfen frappage, bedding) megkönnyíttessék, a metszelékek hevítéssel még inkább meglágyíttatnak. A gombozás. Az utolsó főműveletet képezi a gombnak a tő csúpjával való egyesítés, vagyis a gombozás, mely a zuhantón (Wippe, têtoir, haader) megy végbe. Ez egy neme a sújtó és verelőműnek. Egy szilárd asztalra vagy fatőkére egy kis aczélocska van erősítve, melynek felső lapjába egy kerek gödröcske a gombnak, és egy barázda a tű csúpjának van beponczolva. Ez a zuliantó bélyegtője, és az ehez való ellendarab, egy szintén ily aczéltön- köcske, hasonlókép egyfélgömbű göd- röcskével bir, mely az előbbire szorosan illik és vele együtt öblöt képez, melyben a tű gombja a csúpra erősí t- tetik. E második, a felső bélyeget kitevő rész, természetesen a mozgatható, fel;iIájáró készüléknek aljában fészkel, mely készülék egy tetőirá- nyos vezetékben sikló rúdból áll, melynek közepe táján egy 4—6 kgr. nehézségű ólomgolyó képezi a súlyt. Egy húzózsinórral összekötött lábító vagy kengyel által a munkás hatalmában van a mozdítható rész ; tiprás folytán fölemelkedik az, és elbocsáttatván, saját súlyával esik le. Az ütések annál is inkább gyorsan követhetik egymást, mert az egész emelő magasság nem tesz ki egy hüvelyket. Ez a zuhantó, melylyel fiuk és leányok is dolgozhatnak. A munkás előtt egy csapat liegyzett csúp és gomb fekszik ; elővesz egy csúpot, hegyével belészúr a gombok halmazába, felbök egyet, 11-2. ábra. Gombozás a zubantón.
