Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - A tűgyártás

80

A tügyártás.

azonnal a gombvégre tolja, egy lábnyomintással fölemeli a felsőbélyeget, beléteszi a tűt a bélyegtő mélyedésébe és gyorsan 4—6 ütést alkalmaz rá, miközben a tűn mindannyiszor egyet fordít. A tűt ugyanis nem bocsátja ki kezéből : hegyével az annyira kiáll, hogy fogni lehessen, mert a kis üllőnek vagy bélyegtőnek hátlapja csak mintegy 9 Dinm. teriméjű. Egy munkás napjában 10—15,000 tűt gomboz meg.

Miután a tűk alakja így kikészűlt, a piszoktól kell őket megtisztítani s ismét fényesre kicsávázni (beizen), mi végből borkőoldatban vagy igen hígított kénsavban kifőzetnek. A csávázott s tiszta vízzel gondosan megöblített tűk vagy meghagyatnak azon módon sárgán, vagy végül, mi a legtöbbször történik, megónozzák az úgynevezett fehérforralás (Weisssieden) által. A tisztára csávázott tűk a végből kiónozott vörösréz kazánba tétetnek, melybe bizonyos mennyiségű borkövet és finomra szemezett ónt vagy ónforgácsot, úgyszintén egy kis részben ónsót elegyítnek, s itt addig főzik, míg a tűk a rájuk rakódott ónhártyától szép fehérekké lettek. A fehérre forralt tűket erre jól megmossák, zötyköléssel, fürészporral vagy korpával leszárítják, mely szárítóanyagtól szitálással vagy szeleléssel megfosztatnak.