Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A tűgyártás
A varrótűk anyaga. 75 Ezzel egy kis üllőre viszik és előbb a fok egyik, majd másik oldalára gyönge ütést mérnek, mi által az jobban kialakul. Finom tűkön e munka bizonyosan nagyon aprózkodó (subtilis), nem igen tudja ezt más végezni, mint gyér- 103. ábra. Kettőstű az átbökés után. mekkéz. A gyermekek azonban eb' ben hihetetlen készségre és ügyességre tesznek szert. Idegenek előtt azzal állanak elő, hogy emberhajba likat vágnak és egy másik hajszálat húznak azon át. Angliában a kiverést kezdik abbahagyni és az átbökést alkalmazzák. Az itt rajzolt kis gép könnyen megérthető ; egy nyomintás a kézi emeltyűn az aczéltőt lehajtja és a helyesen alája tett tűt átböki. Miután a tűk foka eme vagy ama módon elkészült, elláttatnak a válu (Rinne cannelure, groove) vagy rovatékkal (Kerbe), mely a fonalt a fok felé vezeti. Ez a régi módszer szerint a tű mindegyik oldalán egy ügyesen gyakorolt reszelővágással történt, mi által a még visszamaradt egyenetlenségek eltávolíttattak és kellő kerekítést nyertek. Még jelenleg is a reszelő szolgál eszközül a műtételhez, de már nem egyesével megy tűtől tűhöz, hanem nagyban dolgozza meg. Egyáltalán az imént leírt tűmegmunkálás már végnapjait éli, újabb eljárás s segédgépek jöttek használatba. A régi és újabb gyártási mód közti eltérés tulajdonkép a csúpok kihegyzése után kezdődik. Míg ezelőtt kettévágattak, most egyelőre osztatlanul hagyatnak ; a további folyamat kissé máskép megy végbe s a kézmívesség egy jó része erőművi eszközök által pótoltatik. Legelőbb is a verelőmű (Prägwerk) egy neme jő alkalmazásba, melynek vas sújtótönkője (Fall- klotz) egy lábintó nyomására fölhuzódik és elbocsátva egy vezeték szárai közt leesik. A verelő- tönkő aljában egy poncz (Punze) fészkel, mely mindig egy kis üllő és egy itt álló bélyegtő (Unterstempel) egy és ugyanazon helyére talál. A csúpok ez által mindkét oldalon egyszerre a következő alakváltozást szenvedik: meglapíttatnak, két hosz- szúkás mélyedést kapnak, melyekbe később a likak vágatnak, az a kis tér, mely a két csúp közt van, középrovatékot nyer mint kezdetét a későbbi elválasztásnak, s egyszersmind belévereltetik a tűkbe számuk, gyári jegyük stb. Most már fölismerszik a tűk alakja, de még szemet kell kapniok. Ezt egy munkásnőtől nyerik a bökőgépen (Darchstossm.), mely kettős Csákjával (Doppelspitze) mindkét fokot kiböki. Az átbökés után egy kis lányka két huzalon úgy rakja sorba a kettős tűket, hogy egy halszálkagerincz alakját mutatják. A tűk itt kényelmesen mindkét oldalon megreszeltetnek és a verelés által keletkezett érdességtől megfosztatnak, mire ketté töretnek, s a törés is teljesen kikerekíttetik. Miután a tűk ily módon kellő alakjukat megnyerték, edzés alá kerülnek. Hogy könnyebb legyen kezelésük, a rendetlenül összevissza fekvő ttítömeg lapos oádog- teknőkbe kerül, s sajátságos rázás, zötyögtetés által elérik azt, hogy néhány perez alatt mindannyi hosszfekvésbe jut. Ezután vasbádog tolólapátokon az edző pestbe teszik, hol széntűz felett veres izzásig hevíttetnek, mire rögtön szóró mozgással hideg 10* 104. ábra. Egy csákú bökőgép.
