Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A tűgyártás
76 A tügyártás. vízbe vagy olajba vetik. Ezt az eljárást követik az aczélhuzalból készült tűkkel ; a vashuzalból készülő alsóbbrendű fajtájúak aczélozása azonban úgy történik, hogy edzőelegygvel (Härtesatz), mely rendesen ZU rész faszénporból és V* r. csontlisztből áll, tégelybe rakják őket, befödik, mire erősen hevíttetnek s végűi izzóan a vízbe lökik (czementezés). A megszárított és zötykölés által ismét egyenesre fektetett tűk azonban most törékenyekké váltak, miért valamely módon megeresztetnek : vagy enylie hevítés által vaslemezeken, míg violaszínt öltenek, vagy zsiradékkal való hevítés által, míg az elég, vagy pedig olajba forralás által. A legjobb tűket, melyeknek bizonyos rugalmasságot akarnak kölcsönözni, halzsírban forralják. A vízedzéstől sok tű elgörbül, az olajtól kevesebb ; ennélfogva vizsgáló tekintettel s tapintással sorra vétetnek, s a kis elhajlások egy kis üllőn kalapácscsal kiegyengettetnek ; a nagyon elgémberedett tűk, mint selejt, félrelöketnek. Ennyi megmunkál ás után a tű még mindig durva, szennyes és művelést igénylő szerszám ; következik tehát a legtovább tartó és legfárasztóbb munka : a súrolás (Scheuern, polissage, grinding) és fényelés, noha millió számra egyszerre vétetnek munkába. Durva, erős vásznon a kellően párhuzamos helyzetbe hozott tűk közibök szórt éles homokkal vagy angol eljárás szerint, csiszó porral rétegeztetnek és az egész tömeg répamag vagy lenolajjal átnedvesíttetik. Ha a réteg elég nagy, akkor a vászon rövidebb végét ráhajtják, és az egészet hurkaalakba összegördítik, a végeket erősen összekötik, és a göngyöleget még fonállal vagy erős szíjjal átkötik. Az ily göngyöleg 42—56 cm. hosszú s 7—12 cm. vastag ; tartalma mindegyiknek mintegy fél millió tűre rúg, és 20—30 ily göngyöleg, tehát 10—15 millió tű kerül egyszerre megmunkálás alá. Rendeltetésük az, hogy nyomás alatt egyideig ide-oda gördíttessenek, és erre szolgál a surlómalom, mely sokban hasonlít egy közönséges mángollóhoz. Egy kőszekrényekkel terhelt tábla, melyet géperő mozgat, a tűgöngyölegeket 28—42 cm. hosszú közön szakadatlanul ide-oda gördíti. Miután ez 12—18 órát tartott, a homok-, olaj-, tűk-és köszörű- lékből álló fekete tömeget kiveszik, fürészporral egy dobba teszik és ebbe egyideig forgatják. A fürészpor magába veszi az olajat, piszkot, homokot és a tűk már meglehetősen fényesen válnak ki. Egy szelelő rostához hasonló fúvógépben erre az idegen állomány a tűkről lesepertetik és ez utóbbiak a további eljárásra ismét egyenessé rázatnak. Mert még ezzel sincs elintézve a dolog ; sőt inkább a tűk mindig finomabb homokkal vagy csiszóval újból ismét a surlómalom alá és a fiirészpordobba kerülnek s pedig összesen tízszer, t. i. kétszer a surló-szerrel és 105. ábra. A tűk átbökése.
