Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - Zárak, lakatok, tűzálló pénzszekrények és szeggyártás

A zárak nemei. o/ erősítik. A bádog őrkarikák összeállításánál és a megfelelő szakállbevágásoknál az alapformák T L Z kasználtatik, melyek csoportosítása igen sokszerű lehet. A bo­nyolult őrkarikák szerkesztése igen bajos, hozzá még nagyon is meggyöngül általuk a kulcs, minthogy sok bevágást kell rajta alakítani. Hozzájárul, hogy az őrkarikák sem nyújtanak kellő biztonságot, a legegyszerűbbek természetesen a legkevesebbet. Nagyon is tudva levő dolog, hogy viaszszal hevont bádogszakállal az őrkarikák alakja könnyen kitudható ; a tolvaj kulcsnak még csak nem is kell a szegélyzetek minden tekérvényét végig járni. Ez már a főkulcsnak a zárhoz tartózó rendes kulcscsal való összehasonlításából is kitűnik. Egy ház zárai pl., melyek egy főkulcs- csal birnak, általán egy szerkezetűek ; csak az őrkarikák különbözők, úgy hogy mindegyikhez külön kulcs kell. Az egyetemes főkulcs ez őrkarikákról azonban nem igen vesz tudomást, minthogy szakállából annyi anyag van kivéve, hogy csaknem váza, többnyire két egymásnak irányzott kajmó vagy ez az alak |”, marad meg. A nagy űrön át az őrkarikák aztán érintetlenül átsiklanak. Az őrkarikákra továbbá azért sem lehet adni, mert megtörténik, hogy az avatatlan elámítására a kulcssza- kállba bonyolult őrkarikák hézagai vannak belé vágva, míg a zárban egyáltalán nem léteznek ilyenek. A régi zárak rendesen üreges kulcscsővel birtak, mely a zárból kiálló tövist vette körül. E tövis szintén akadályozta a zár nyelvének megközelítését, az újabb záraknál azonban nem igen alkalmazzák. Az ily tövis-zárak (Dornschloss) csak egy­oldali elzárolásra szolgálnak, és nem rendezhetők be két oldalivá, ha csak fölváltó kulcs- likak által nem, olyan likak által, melyek nem találnak egymásra, mely esetben a zárnyelv külön bezzentőkkel van ellátva. Hogy valamely zár két oldalról zárható, már a kulcs szakálla árulja el, mert ez esetben középhasadékos és két fele egymásnak mása. Tényleg két szakállt képeznek egy nyélen, minthogy mindig egyik vagy másik fél bezzent. Az egyszerű tövist még tovább fejlesztették az által, hogy kiüregezték és a kulcscsőbe tettek egy tövist. így kétszeresen, háromszorosan kifúrt kulcsok is kelet­keztek. így vannak foglalványos kulcscsövek, melyek átmetszete kereszt-, csillag-, csiirlőalakot sth. mutat. A zárban van ilyenkor a megfelelőleg alakított hüvely, mely a kulcsot magába veszi, de a kulcsot maijában nem engedi megfordítani, hanem a kulcscsal együtt megfordítliatónak kell lennie. A zárak nemei. A zárnyelv szabatos mozgásának biztosítására a legtöbb zárszerkezetben rugóval van összekötve, mely azt vagy közvetlenül abba a helyzetbe tolja, melyben zárol, vagy azt lefogja két ellentétes állapotában, midőn a zár ki vagy be van zárva és melybe a kulcs forgatása által jutott. Az előbbi szerkezetű zárakat csappanózáraknak (Schnapp- vagy Zuspringschloss), míg az utóbbiakat (közönséges) rekeszti"t záraknak (Zuhaltungsschloss) nevezzük. Az 59. ábra egy csappanózár belseje; a b nyelv itt útja közepén vagyis féligzáró helyzetben van, és a kulcs hatá­sával ide-oda mozgatható ; a nyelv felső részén van az X rugó, melyet az erre csavarolt fémszilánk képez. A rugó feszülése által a zárnyelv a perem (Stulp) nyílásának szé­lére nyomul és, ha egészen ki vagy be van tolva, n vagy n bevágásaival belézökken a nyelv járata nyílásának szélébe. Ha a retesz vagy nyelv, mint az ábrában, csak félig van zárva, akkor homorú előszökélésével a két bevágás közt a perem szélén nyugszik ; az s rugó arra szolgál, hogy a nyelvet különböző állásaiban, melyekbe a kulcs által jut, lefogva tartsa. 59. ábra. Csappanózár. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom