Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
Á kollodion eljárás. 399 tyát képez. A kollodion eljárás alapja az egész újabb fényképirásnak ; azzal rendkívül éles s finom képek állíthatók elő. A keményítőcsíriz s világos enyv is elég jól alkalmasak átlátszó bevonat létesítésére, de mivel, mint a tojásfehérje is nehezen száradnak be, s ez utóbbi jó hosszú fölvételi időt igényel, a gyorsan ható kollodion majdnem az egyedüli alkalmazásba vett álladók. A szerekkel természetesen egyszersmind szaporodtak a módszerek, utasítások s reczeptek, melyek már egy külön irodalmi ágat, többet, irodalmi erdőt képeznek. A fényképirót azonban még nem kisértük a sötét kamarába, pedig ide be kell lépnünk, hogy legalább a szükséges kapcsolatot hozzuk előadásunkba. A sokféle szerelvény közt, melyek itt szemünkbe ötlenek, több porczellán-, üveg- vagy gutta- perka kádat vagy csészét látunk; különféle üveglemezek fölvételére szolgálnak ezek, melyekbe a folyadékokat vagy lapokat beteszik. A fényképiró az ily folyadékokat fürdőknek nevezi. Ezek közt fő szerepet játszanak : az ezüstfürdő, natronfürdő és az aranyfürdő. Vegyük föl legelőbb, hogy a fényképiró üvegen dolgozik tojásfehérjével. Czél- jára tripoliporral, borszeszszel s nehány csöpp ammóniákkal készített péppel, melyet gyapottal dörgöl az üveglapra megtisztítja ezt, erre vízzel megöblíti, tiszta rongygyal megszárítja, mire kezdetben borszeszszel stirolja majd meg selyempapirral addig lenyeli, míg a lehelet minden részén egyaránt fogja s épen oly egyenletesen oszlik róla el. Csak ha ennyire tiszta az üveglap vonja be tojásfehérjével. E végből fris tyúktojások fehérjéjét kevés vízzel hígítva, habbá veri, ezt 12 órán át ülepedni engedi s aztán tisztáját durva vásznon leszűri, majd jodkaliummal keveri el. E keverékkel az üveglapok bevonatnak s megszáradva pokolkő oldatba tétetnek. E fürdőből kikerülve leöblítetnek s megszáríttatnak. Azonnal vagy jóval később bevilágíthatok, de nagyon hosszan kell kitéve maradniok. A bevilágítás után fejlesztik a képet gubacssavval, majd rögzítik alkénessavas nátronnál. Az ily negativ kép már most másolható. Noha a fehérje-eljárás csudás finomságú s élességű képet szolgáltat, a vele hosszas bajmolódás s lassúság miatt már csak igen ritkán, még leginkább tájképek fölvételére használtatik. Általánosan elterjedt azonban a kollodion-eljárás. A fényképirás czéljára külön készült lőgyapotot, mint már említők, éther és borlangban oldják fel. A kollodion-gyapotnak két neme van : az étherkollodion és az alkoholkollodion. Az éthercollodionnál az éther, viszonya az alkoholhoz 3 : 2, az alkoholkollodionnál 1 : 4. A lassú elpárolgás miatt, mely nagy üveglapoknál is kényelmessé teszi a munkát, s sok egyéb jó tulajdonságok miatt, az alkoholkollodion az étherkollodiont most majdnem kiszorítá a használatból. Az alkoholkollodion pl. így készül: két uncia alkoholhoz s V* uncia étherhez, melyek egy üveg hengerbe tétettek, adnak 1G gran kollodiongyapotot. Derekas rázás után ez feloldódik s nyálkás folyadékot nyerünk, melyet egyszerű kollodionnak nevezünk. Ebből készítenek jodbromos kollodiont az által, hogy 8 gran jodkadmiumot s 4 gran bromkadmiumot kevernek hozzá. Itázás s tisztítás után a kívánt kollodion kész. A fényképíró most egy tiszta üveglapot vesz elő, erre elegendő mennyiségű kollodiont önt s azt azon végig futtatja, mint a (1G4. ábra) mutatja, mire a fölöst leönti (165. ábra). Mihelyt a réteg megülepedett s vajszerű összeállóságot ért el, a lemezt gyorsan, szünetet nem tartva bemártja az ezüstfürdőbe. Ebben salétromsavas ezüstoxyd (ezüstnitrat u. n. pokolkő) oldat van ily arányban : 40 gran eziist- nitrat: 1 unczia viz. Ezt az oldatot úgjr teliték jodezüsttel, hogy benne egy éjen át mindkét oldalán jodbrom-kollodionnal bevont üveglemezt hagytak. Az ezüstfürdőbe mártott lemezt a képíró ide-oda lengeti, míg a zsírnemű foltok eltűntek, melyek ele- jénte képződtek, mert az éther a vizes oldatot nem tűri. A kollodionréteg a kivételnél 38*
