Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A Dagnerrotypia s fényképirás
300 A Dugnerreotypia s fényképirás. 164. ábra. A kollodion ráöntése. túrós látszattal bír, mely keletkezett a joclbromezüsttó'l. A képződött réteg érzékeny a világosság iránt. A fényképíró az így elkészített lemezt most a kasszetába teszi s a sötétszobából a hol az iménti míveletek történtek, az üvegházba megy, beilleszti a kasszettát a már előbb tárgyra irányzott készülékbe, bevilágolja a mondott módon néhány másodperczig, befödi a tárgyüveget s lezárja a kasszetát s ez utóbbit visszaviszi a sötét szobába. A kasszetta kivételekor a képnek még semmi nyoma sem látható; még előbb fejleszteni kell azt. Fejlesztőül szolgál vagy a pyrogubacssav vagy a vasgálicz valami oldata. Az utóbbi gyorsabb s biztosabb hatású. Egy unezia vizhez mintegy 16 gran vasgáliczot vesznek és ebbe mintegy 20 csöpp eczetsavat s 16 csöp bor- langot csepegtetnek. A fejlesztő ráöntése után a kép egyre jobban kiválik. Mikor ez elegendőleg megtörtént, a lemezt leöbliti s leönti cyankalium oldatával vagy alkénes- savas nátronnak vizoldatában mártja meg. Ez eltakarítja a világosság által el nem változtatott jód- s bromezüstöt. A megszáradás után a képet firniszbevonattal biztosíthatni s másolásra használhatni. Másolópapirúl vagy a fönnebb előadott módon készített chlórezüstpapir vagy fejérje (albumin) papír szolgál. Ha ez utóbbi az ezüstfürdőre kerül, az történik, hogy a fejérje az ezüsttel vegyíiletet képez, mely érzékeny a világosság iránt. A fénykép lenyomat készítése czéljából az üveglemez kollodionos oldalát egy ily érzékenynyé tett papírral födik le s mindkettőt befogják a másolókeretbe. Ez egy fakeret vastag tükörüveglemezzel (167. ábra), a melyre a negativ lemezt úgy helyzik, hogy a képes rész, a melyen az érzékeny papír van, fölfelé legyen fordítva. Hogy a papír a negatívon szorosan feküdjék, egy lecsukható falapot harántrúddal csavarok vagy rúgok által rásajtolnak. A másolás már most úgy történik, hogy a napvilág sugarai, melyre a keret kiállíttatott, a képnek átlátszó részén átmennek és e helyeket befeketítik, míg az át nem látszó helyeken a papír fehér marad ; a negativ kép, mely a valódi viszonyokat mintegy tagadja, positi vvé, határozottá lesz, mely a valót mutatja. A mindkét kép közti különbséget ráeső világosságnál a (162. s 163. ábrák) érzékeltetik. Ha a kép a másolókeretben élesen s világosan le van másolva, a mit az érzékeny papír kiálló szélének szín- változásán észlelhetni, aranyfürdőbe kerül (mely áll 1 rész chlóraranynak 1000 rész párolt vízben való olda- ból,) a végből, hogy részint tartósabbá legyen, részint, hogy szebb alapszínt öltsön. A szépítő után következik a rögzítő fürdő : alkénessavas nátronnak vizoldatában (1 natron : 3 viz). A képet erre felragasztják és a simítógépben sikítják. Ha a negativ kifogástalan volt s a másolat gondosan készült, a kép kész ; ellenkező esetben, a mi híja van az összhangban, lágyságban, kerekdedségben, azt az ecsettel kell kipótolni, azaz a képet tusolni kell ; ehez belátó s önmegtagadó szakember kell, mert mennél kevesebbet venni rajt észre ecsetét, annál tökéletesebb a kép. A kollodion leöntése.
