Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A gyújtószerek feltalálása s a villó
A gyújtószerek feltalálása s a villo. A tűz s láng. A föld hőforrásai. Tűzgerjesztő szerek. A legrégibb tűzgerjesztő. Aczél, koka, tapló. Gyújtóüveg mint tűzgerjesztő. A légnyomatú tűzgerjesztő. A Döbereiner-féle platina-tűzgerjesztő. A villamos tűzgerjesztő. Cbemiai tűzgerjesztő. A vilió. Villósav. A viliónak előállítása csontokból. Finomítása. Alaktalan vilió. Villós gyújtók. A turini villanes. A gyújtószálak története. Villóhijas gyújtók. A gyújtók gyártása, fájuk kikészítése. A gyújtó gyúlóanyaga. A megmártás. A Säkerhets Tändstikor. Bármily régi is a tűz keletkeztetés mestersége, mégis csak lassan fejlődött az s a tökéletesség mostani fokát csak az újabb kornak köszönni ; sőt a lényegesebb találmányok az utóbbi évek sikerei. A tűz, melyet a régiek a világalkotó négy elemek egyikének tartottak, a mostani képzetek szerint nem egyéb mint világosság- s hőfej - léssel kapcsolatos folyamat, mely egyik testnek egy másikkal való cliemiai vegyü- léséböl áll. Ha olvadó kénbe elegendő mennyiségű vasreszeléket vetünk, a tömeg egyszerre veres izzóvá lesz : a vas vegyül a kénnel kénvassá, s e folyamatnál oly jelentékeny hő fejlődik, hogy az tűztüneményig fokozódhatik. Hydrogéngáz s chlór- gáz megfelelő arányokban vegyítve s sötétben palaczkba téve, rögtön meggyúladnak, mihelyest a keverék a napvilág fényének tétetik ki, s a két gáz egyesülése, melynek terméke sósav, heves fellobbanással történik. A káliumnak nagy a törekvése oxygén- nel vegyülni. Ha egy darabját vízbe vetik, azonnal felbomlasztja azt alkotó részemé: oxygénre s hydrogénre ; vilió fény közt vegyül az oxygénnel, a hydrogéngáz pedig a keletkező hő folytán kigyulad s önálló lánggal ég el, a levegő oxygénjével ismét vízzé egyesülvén. Valamint ezeknél, úgy minden elégésnél s a legtöbb ttíztünemény- nél, a cbemiai folyamat a világosság s hőfejlődés oka. Azt mondhatjuk, hogy a vas elégett a kénben, a hydrogéngáz a chlórgázban, a kalium az oxygénben ; de a közönséges nyelvszokásban az elégés fogalmát kiválóan bizonyos testeknek oxygénnel való vegyiiletének folyamatára szorítjuk, a mennyiben e vegyiilés világosság- s hőfejlődéssel megy végbe. A láng. Ha az égő test gőzalakú, mint a hydrogén, világítógáz stb., az oxygénnel való egyesülés láng tüneménynyel történik ; ha azonban szilárd test, az elégés csak parázslás láng nélkül, legfölebb sziporkáktól kisérve. A vas a tiszta oxygén- gázban pompás világossággal ég el, úgyszintén az ezüst- vagy rézhuzal, ha erős villamos áramlatot vezetnek át rajtuk, de nem keletkezik velük láng, csak egyes izzó -részek szóródnak szét mint világító sziporkák. Ellenben hogy van az, hogy a kén s vilió, melyek szintén szilárd testek, egészen rendes lánggal égnek? Ezek a hő által történt kigyulással (meggyújtással) előbb gőzzé változnak, tehát a láng nem a szilárd kén elégését jelenti, hanem a kén gőzeét. így van ez a többi testekkel is, melyek lánggal égnek ; a kigyúlás előtt mindig előbb gázalakuvá lesznek, s a meggyújtásnál hevítéssel indítjuk meg ez átváltozást. Ha a megbontás egyszer meg-
