Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
257 követik. A csövek ez előállítási módjával jár az, hogy azok belseje tulajdonkép sohasem tökéletesen hengeres, kétvégükben bővebbek, egész hosszukban közepük felé pedig szűkülnek. A közönséges czélokra nézve ennek nincs nagy jelentősége, de igen is fizikai készülékeknél, hőmérőknél stb. Szabatos csövek előállítására azonban nincs módszer ; csak a közönséges módon jó bosszúra nyújtott darabból lehet ily czélokra gondos próbával az alkalmas darabokat kiszemelni. Üveggyöngyök. Csőüvegből lesznek rendszerint az apróbb üvegárúk, és egy sajátságos eljárás termékei a gyöngyök. Két fajtájuk van: tömör s öblös. Az előbbieket velenczei gyöngyöknek is mondják, mert az előtt kivált Velenczében készültek. A kis velenczei gyöngyök készítéséhez a Yelencze melletti Murano szigetén levő üvegcsűrökben fújt üvegcsöppeket használják, melyek 1 cm. vastagok s melyek öble vastagságuknak körülbelül harmad vagy negyed részét teszi ki. E csövek részint fehér s színes csontüvegből, részint ónoxyddal készült zománczüvegből valók. Hogy e csövekből a tömör vagy olvasztott gyöngyök kikészüljenek, a csöveket apró darabokra vagdalják, melyeket megrostálnak. E darabok azonban ekkor még nem golyóalakúak, hanem élesélű kis hengerek, melyeket még kerekíteni kell, mert különben a fonalat elmetszenék. E czélből az üvegdarabkákat szénporral teli edénybe vetik s abban megkavarják, hogy öblük szénporral megteljék s ez által összeolvadásuk a következő eljárás alatt meggátoltassék. Erre majdnem izzóra hevített lapos fenekű bő vasedénybe rakják s a vas lapoczkával folyton keverik, mi által az éles élek kibővülnek s kereküknek. Mihelyt ez megtörtént, lehűtik, tiszta vízben megmossák s megszárítják. Yégiil a kész gyöngyöket zsinórokra fűzik. A velenczei gyöngyöktől egészen elütnek az öblös vagy fúvott gyöngyök, melyek a valódi gyöngyökhöz alakra, fényre, színre nézve igen közel járnak. Ezeket Jaquin franczia járgánykészítő találta fel 1656. táján. Jaquin azt vette észre, hogy ha fehérkeszeget (Cyprinus alburnus) vízzel mosnak, a vízben a haspikkelyek leülep- szenek, mely üledék a legszebb gyöngyfényű. E megfigyelés volt szerzője a műgyöngyök gyártásának. Lepikkelyezte a halakat s a vízzel való keveréket keleti gyöngy- eszencziának (essence d’orient) nevezte el. Kezdetben kis gipszgolyókat vont be vele. De mivel e bevonat melegben s nedvességben levált, finom üveggolyókat vont be belül eszencziájával. Még ma is így készülnek a nem valódi gyöngyök. 4000-nél több hal pikkelye egy fontot tesz ki s ebből csak 120 gramm gyöngyeszenczia lesz. A halakról csak az ezüstösen fénylő pikkelyeket kaparják le, feláztatják néhány órán át fris vízben, hogy a pikkelyek nyálkáját leválaszszák, erre a pikkelyeket vízzel mozsárba teszik s egy negyedóráig jól eldörzsölik, majd meg a folyadékot egy vásznon átsajtolják s veszteg hagyják. A gyöngyeszenczia leülepszik, mire kevés ammóniákkal s vizahólyagoldattal megkeverik. Már most az üveggyöngyök belsejét úgy vonják be vele, hogy a munkás egy vékonyhegyű üvegcsőbe felszí a'z eszencziá- ból egy kis mennyiséget, s abból a gyöngybe egy keveset beléfú ; e közben minden oldala felé fordítja, hogy a gyöngy minden része bevonódjék. Erre egy pergamennel bevont szitafenékre teszik, hol addig zötykölik, míg szárazak. Végül a gyöngyeszenczia megerősítéséül a gyöngyöket még viaszszal töltik ki. A viaszszal bevont gyöngyöket átfúrják s zsinórra fűzik. Millefiori- s petinet-üveg. Az üveg bizonyos sajátságai különös elbánási módokat tesznek lehetővé. Ilyen sajátság az, hogy az üveg, mindamellett hogy ömlödt állapotban nagyon alkalmazkodó, a kihúzásnál nem adja fel azonnal formáját. A cső mindig cső marad, még ha százszorosán is megnyújtották, s a négyvagy hatélű rúd hasonló körülmények közt szintén megtartja éleit. Másrészt meg a különböző összetételű üvegnemek nem keverednek el, ha nem tétetnek egész hígTalálmányok könyve. II. qq
