Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
258 Az üveg és feldolgozása. folyóssá, de igen is összetapadnak egy tömeggé. Ezen alapul az a lehetőség, szép színváltozásokat, sávokat stb. előállítani, minők egyes tárgyakon megnyerik tetszésünket. Különböző színű, gyakran fonálnál nem vastagabb finom üvegrudak képezik ennek főanyagát s nem egy tarka rajz, mely ecsettel festettnek látszik, csupán ügyesen összerakott s egymással összeolvasztott fonalokból áll. Az u. n. millefiori (ezervirág), mely üveganyagba szórt virágokból, csillagokból stb. áll, pusztán színes rudak barántmetszeteiből lesz, mely rudak a kívánt rajz szerint összeállítva, hő által egyesíttettek és kinyújtással kisebbíttettek. így pl. egy sárga rudacskát őt kékkel vesznek körbe körül, az egészet bőben összehegítik s a szükség szerint kinyújtják. E tarka rúdnak minden egyes harántmetszete az ismert nefelejtsnek virágát adja. Az egy idő óta divatba jött üveg levélnyomatékok ily készítmények sokféleségét mutatják, és így készülnek : Mikor az u. n. elemek, már t. i. a virágok összeállíttattak, bemártja a munkás, mondjuk hogy virágcsokrot, az üst ömledt anyagába, hogy üveggumó támadjon körülötte , melyet a megmerevedés s kihűlés után még megköszörülnek. Petinetüvegnek vagy üvegfiligrannak oly poharakat mondanak, melybe főképen csinosan kigyódzó fehér bosszú s színes vonalak vagy fonalak mutatkoznak. E fonalak szintén rudacskákból lettek, melyek színtelen üveganyagba olvasz- tattak be. Az által, hogy az egészet hengerré felfújják, kinyújtják, csavarszerűleg sodorják s egyéb míveletek által végre csinos dolgok jönnek létre, melyek a szemet mindig újból gyönyörködtetik. A ] 25. ábrában az e nemű készítmények egyszerű alakját szemléltetjük. Nemcsak színest, hanem színetlent is készítenek, melynek szintén szép a hatása. A finom reczézet, mely e színtelen üvegtest belsejében látható, csupán légliólyagcsák rendszeres sorából áll s bármily rejtvényes is legyen ez, a dolog mégis elég egyszerű. Azzal kezdődik az előállítás, hogy színtelen üvegrudak bizonyos számát körbe egymás mellé tesznek s körülcsavart dróttal egyelőre összeköt nek. Már most a munkás pipája elé veszi őket s összeliegíti, úgy hogy bordázott öblöshengert, egy darab csövet képeznek, melyet izzó állapotában magában akképen sodornak meg. hogy a bordák csavarmenet alakját öltik. Ha már most két ilyen hengert, melyek egyike jobbra, másika balra van sodorva, egymásba tolnak, hevítés által egyesítenek, s végűi üveganyagba való mártás által erősebbé tesznek, bensejükben minden két borda keresztező pontján légbólyagcsa fog visszamaradni, melyek nagyszámuknál s rendszeres helyezkedésüknél fogva tetszetős tárgyat képeznek. Az üveggyártás egy említésre méltó más mesterfogása az u. n. kérgesítés (incrustatio). Némely üvegárúnál t. i. ezüst- vagy aranypénzeket látunk, legalább látszólag, az üveganyagba beleolvasztva. E pénzek azonban korántsem oly nemes fémből valók, sőt nem is fémek, hanem csak kisigényű fehér agyag- vagy porczellán- földből vannak sajtolva s kiégetve. A munkás a pénz e másolatait a lágy üveganyagba nyomja s üveggel borítja el. Ha az üveg színtelen a másolat az ezüstpénznek csaló képét mutatja ; aranypénzt meg úgy, lia sárga a borítóüveg. Honnan van azonban ily körülmények közt a fémfény? Erre a fizika ezt a feleletet adja: 125. ábra. Petinet-üveg.
