Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
254 Az üveg és feldolgozása. kiknek munkájának jól egybe kell vágni, hogy a rövid mívelet, melynek előkészítése azonban hosszú, sikerüljön. Két munkás egy üvegüstöt hirtelen hoz ki az ömlesz- tőkemenczéből, felakasztják egy daru lánczára, felhúzzák a magasba s letisztítják. Más kettő fogó féle fogantóval megkapja, odahozza a lemez fölé s felborítja haránt végig menve vele a lemezen ; e pillanatban két más munkás felkap egy súlyos öntöttvas hengert, mely a lemez egyik végében villák közt fekszik, s végig hengerítik az üveganyagon, úgy hogy az teljesen szélesre nyomódjék és a vonalzók közti térséget kitöltse (123. ábra). E továbbliengerítés alatt a munkások az üveganyagot folyton szemmel tartják, s ha abban valahol kis rög mutatkoznék, mely hibássá tenné az üveget, azt valamiféle hegyes szerszámmal kikapják. A míg az üvegtábla még veresen izzó s lágy, a hütőkemenczétől elfordított oldalán levő szélet 5—6 cm.-re felgörbítik, hogy támasztékul szolgáljon a hűtőbe való betolásnál. Mihelyt ebbe három tükörtábla betolatott, gondosan betapasztanak minden nyilást, hol vagy egy hétig hagyják hűlni. Köszörülés. A hűtőből az öntött tükörlapok a köszörümtílielybe vitetnek, hol mindkét oldalukat simára köszörülik s sikítják. E munka nagy figyelmet kiván, s többi közt arra is kell tekintettel lenni, hogy mindkét köszörült lap teljesen egyen- közű legyen, tehát az üveg egyarányos vastagsággal bírjon, mert különben a tükör ferde arezokat vág, mint az alábbvaló, köszörületlen árúnál nem ritkaság. A köszörülés szabatosan metszett kőlemezeken megy végbe, melyek a föld felett GO centiméternyire fa- vagy kőezövekeken állanak. Ilyen billiardra emlékeztető köszörii- asztal mindig több van egy műhelyben. Gipszpéppel a köszörülendő üveglapot egy ily asztalra nagyon tüzetes egyenlőséggel rátapasztják, s pedig mindig az érdesebb oldalt veszik legelőbb munkába. A köszörülő eszköz, jártatok"), olyan, mint egy csonka pyramis, melynek fenekére síma üvegtábla van tajmsztva, melynek nagysága körülbelül a köszörülendő tábla negyed részét teszi ki. A jártatónak súlya úgy van kimérve, hogy minden négyszögcentiméterre egy fontnak súlyával nehezedik. A jár- tató felül, hogy könnyebb legyen vele a munka, fogantókkal van ellátva. Rendesen azonban géperővel vezetik a jártatót, úgy hogy mindig kis köröket leirva, lassanként a tábla minden pontját bejárja. Nem kell gondolni, hogy a felső üvegtábla közetle- nül az alsó felett sínkozik ; köztük van a tulajdonképi köszörülő szer : az éles, nedves homok, mely elejénte durvább, utóbb finomabbal cseréltetik föl. Ha az üvegtábla egyik oldalán annyira, a mennyire homokkal elkészíthető, elkészült, leemelik, megfordítják, szilárdan odatapasztják, s másik felével kezdik meg a munkát. Ezzel az érdes köszörülés be van fejezve, s neki fognak a síma köszörüléshez, mely ugyanazon módon, csakhogy finomabb köszörüszerrel megy végbe. Iszapolt csíszót vesznek hozzá, előbb durvábbat, utóbb finomabbat s végre nemezzel bélelt jártatóval s vízből, finomra iszapolt vasporból, vérkőből stb. álló híg péppel lenyelik. Az utolsó s legfinomabb fényelést leginkább úgy adják meg, hogy két üveglapot köszörült felükkel egymásra tesznek s közzéjük tett finomra iszapolt ónhamuval a felső lapnak ide-odatolásával készre csinálják. Lemezzel s hengerrel készülnek a hüvelknyi s félhüvelyknyi vastag üveglapok, melyekkel udvarokat, csarnokokat stb. födnek, melyeknek nincs szükségek köszörülésre. Nem is lesz minden köszörült üvegtáblából tükör, hanem sokkal a nagyvárosok fényűző boltjainak kirakatait díszítik, a melyre a hibás tükörlapok is nagyon használhatók. A tükör lapok borítása. A tüköriiveggy ár tónak utolsó munkája végre a köszörült lapnak fényes fémanyaggal, a foncsorral való borítása. Bizonynyal mindenki már gyermekkorában győződött meg arról, hogy mi képezi a tükör hátát.
