Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
A tükörlapok borítása. 255 Itt egy nem igen erősen tapadó feliér fémhártyácska található, melynek eltávolítása után az üveg megszűnik tükör lenni. Azt kell tehát következtetnünk, hogy e fémhártya fő része a tükörnek. Nincs is lényeges különbség az üvegtükör s egy pl. erősen sikított ezüstlap közt, legfőlebb az, hogy az üvegtükörnél a tükrözés nem a felszínről, hanem a hátsó oldalról verődik vissza ; ha valami iróónnal vagy ilyesmivel érintjük a tükörüveget, abból a távolságból, mely az érintő tárgy s a visszaverődött képe közt képződik, megítélhető, milyen vastag az illető tükör üvege. Hogy az üveggel fémtükröt fémmunka nélkül, azaz öntés, köszörülés stb. nélkül, tudunk előállítani, a kéneső azon tulajdonságának köszönhetjük, melynél fogva némely fémekkel, nevezetesen az ónnal, a mi itt különös tekintet alá esik, foncsort képez. Ha egy üvegcsőben foglalt kénesőhöz egy darab ónfüstöt teszünk s azt jól megrázzuk, az utóbbi csakhamar eltűnik, s a folyós fémbe oszlik el, sőt jócskán tehetünk aprónként ónt belé, mielőtt észrevennők, hogy a keverék vastag folyósabbá lett ; ha már folyós voltát egészen elveszíti, még mindig gyúrható belé jócskán fém, míg a foncsor mintegy a faggyú keménységét ölté föl. Minden foncsor azonban, hacsak zárt edényben nem tartatik, végül magától keményedik meg, mert a kéneső nagy illósággal is bír, s mi alatt a foncsorból egyre elpárolog, a másik, eredetileg szilárd fém túlsúlyba jő s így a foncsor keményebbé lesz. Minden kéneső azonban nem illanhat el rendes hőmérsékletben ; csak nagyobb hő alkalmazásával űzhető ki teljesen. A finomra sikított s gondosan letisztított üvegtáblát egészen síma márványlapon foncsorítják, melynek szélei körül a lefolyó kéneső számára egy csatorna megy végig. A márványasztallap csapokban forog, hogy tetszés szerinti állásba legyen hozható. A többi szerszám áll : keféből, üvegvonalzókból, gyapotkelmével bevont görgőkből, kisebb-nagyobb flanellrongyokból, s számos kő vagy vas súlyzóból. A munkás a gondosan letisztított borítóasztalra egy darab szép tiszta ónfüstöt (stanni- olt) terít, mely a leendő tükörnél valamennyire nagyobb, s a kefével annak minden ránczait kisimítja. Erre kevés kénesőt önt, melyet gyapotgörgővel úgy hajt szét, hogy az ónnak egyenletesen minden részébe jusson belőle. Erre az ónfüst két oldalára üvegvonalzókat helyez, s annyi kénesőt önt közzéjök, hogy az mintegy 2 mm. magaságban álljon az ón felett. A borítóasztal e mívelet alatt teljesen víz- irányos fekvésű. Ha már most a tükörtábla háta s a kéneső felszíne minden portól meg van tisztítva, az üveglapot vigyázva tolják a kénesőre, melynek fölöslegét azonnal kiszorítja, mire nehéz súlyzókkal, melyek igen nagy tükröknél mázsányiak, terhelik meg s néhány napig veszteg hagyják. A tükör tulajdonképen most már kész, de foncsorában még sok a kéneső. Leveszik tehát a srilyzókat, s a márványasztalt egyik oldalán kissé fölemelik, hogy a még jelen levő kéneső a szélek csatornáján lecsorogjon. A tükör foncsorborítékában azonban a fölös kéneső szintén a tükör mélyebben álló helyére vonul, mire néhány nap múlván a tükör magasabb oldalát egyre jobban megemelik, míg vagy 10 napra rá egészen tetőirányosan áll. Végezetül pedig úgy állogatják, hogy csak egy sarkán álljon, a melyen az utolsó fölös kéneső is, mely még mindig a legmélyebb pontra megy, szintén lefolyjon. Az egész mívelet három hétig tart, s a tükör kész. Ezüsttükör. A foncsorborításnál jelentkező kéneső gőze és még inkább pora miatt a munkások aggasztó betegedési eseteknek vannak kitéve. A mérges por s gőz beveszi magát a csontokba s foginybe, nyálmirigyekbe stb., elcsenevésze- dést s korai halált okoz. A humanitás már rég működik ezért azon, hogy más tükröző borítékot találjon s talált is. A foncsort chemiailag lecsapódott ezüstréteggel helyettesítik. Szép tükrök készülnek vele, s még hozzá olcsóbbak is, mert kevesebb időt vesznek igénybe. Az üveglapot körülkeretezik üveges tapasztóval vagy
