Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Mész, czement és gipsz
Mész, czement és gipsz. A mész a természetben. A mész égetése, oltása. A vakolat. A vízálló vakolat s czementek. Portlandés román-czement. A mesterséges kövek. A gipsz. Előfordulása. Égetése. Gipszöntés. A mész a természetben leginkább elterjedt elemek egyike. Egy anyag sem fordul elő oly roppant mennyiségben egy s ugyanazon helyen, még az agyagföldet sem véve ki, mint a mész. Csak a tenger feneketlen mélységében levő viz bir ebben vele versengeni. Mérföldekre terjedő nagy mészliegyek, melyek gyakran több ezer méternyi vastagságúak, emelkednek ki több helyütt a földön, és e hegységek jobbadán nem állnak egyébből mint mészföldből s szénsavból. A közönséges mészkő, a márvány, mészpát, arracjonit s a kréta szénsavas mészföld. Kénsavval vegyülve képezi a mészföld a gipszet, a villósavval az apatitot és foszforitot. Mind e vegyii- letek, ámbár csak kevéssé, de bizonyos körülmények közt oldhatók vízben. Minthogy egy kőzetnem sincs teljesen Injával a mészföldnek, találni azt minden szántóföldön is, mert hiszen ez földünk szikláinak felszínes elmállásból keletkezett. Az átszivárgó vízben feloldódik, s a növény által fölszivatván szárba, virágba s gyümölcsbe megy át, honnan útját leli a természet harmadik országába, melynek tulajdonképi támasz- téka, mert a csontok, fogak, teknők, héjak csupán a mész fölvétele által képződnek, mely a növényből jut az állati testbe. A mész égetése vagy domlyákban (miilékben) megy végbe, mint a szénégetés, vagy közönségesen e czélra épített kemenczékben, a mészégetőkben. Ez utóbbiak alakja kölönböző, lényegökre nézve azonban két osztályba sorolhatók ; időszakosan működőkbe, melyekben minden töltés magában égettetik ki és folytonos menetüekbe, melyekbe a torkon szakadatlanul öntik a nyers mészkövet, s a fenéken az égetettet kiszedik. — Az időszakosan működő mészégető hol hengeres, holtojásdad. A tűztért előbb nyers mészkövek összerakásával határolják. E boltozatra rétegzik aztán a többi építendő mészkövet, mig a kemencze megtelt. Az ily kemenczéknek többnyire nincs tüzrácsa ; az ilyenek természetesen igen sok tüzelőt emésztenek. Az égetés oly módon történik, hogy a tűztérben könnyű tüzelő anyaggal, rőzsével, avarfüvei stb. gyorsan lobot vető füstölő tüzet szítanak, melynek csak az a czélja, a köveket eleve kimelegiteni, hogy az erősebb höben meg ne pattanjanak. A teljes kiégetésre oly fokra kell növelni a tüzet, hogy az aknának még legfelső kövei is fehérre izzanak. Rendesen 36—48 óra alatt el van érve a czél. A kemencze tartalma ez alatt térfogatának mintegy Ve-ára apadt le. A szénsav a torkon elszállt, mely- lyel egyszersmind éghető gázok is áramlanak ki és mint a nagyolvasztók toroklángot vetnek. A folytonos menetű kemenczék (lásd átmetszetét a 90. ábrában) a fönebbitől abban is különböznek, hogy gazdaságosabban fiitlietők. Az aknát itt a d d és e e falak képezik, melyek közt hézag marad ; ezt hamuval töltik ki. Az aknafalakat az
