Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A fazekas-árúk és a porczellán. 202 kis mennyiség szén jusson. A máglyára felrakott téglákat ekkor gyepdarabokkal berakják, betapasztják és csak felül hagynak néhány szelelőlikat. A fenéken már a máglyába rakás előtt hagytak tűzcsatornákat, melyekben száraz fával kezdik meg a tüzelést. A kiégetés itt úgy megy végbe, mint a domlyákban a faszén-égetés. A szerint hogyan fúj a szél, és hogyan halad az égetés, több szeleiéit nyitnak meg, úgy hogy a tűz, mely kezdetben az alsó rétegeket nyalja, mindig felebb-felebb húzódik és lassankint az egész halmot át meg át izzóvá teszi. Magyarországon összesen 185 téglagyár van 4700 munkással: ezekben éven- kint fölégetnek 30,000 öl fát s 580,000 mázsa kéíszenet. A készített tégla mennyiség 100 millió darab körül mintegy karmadfél millió frt értékben. Az agyagpipák gyártása némi sajátságokat tüntet. Mindamellett, hogy készítésük számtalan mivelettel jár, s az agyag gyúrásától kezdve a végső fényelésig a munkások egész sora dolgozik egymás kezére, ez áruczikk mégis oly olcsó, hogy ezt csak tömeges gyártás magyarázhatja meg. A pipaagyagot szorgalmasan megszitálják s gondosan iszapolják, azaz vizzel föleresztik s kevés idő múlván, mikor durvája megszállt, a zavarosrészt róla lecsapolják. Ezt több Ízben ismétlik, s már most a pipát belőle úgy alakítják, hogy egy kellő darabot a míves deszkával (a nyújtó deszkával) síma deszkán görget s ez által vékony hengerré (görliöny, Weller, rouleau, roll) változtat, mely egyik végében sokkal vastagabb mint a másikon ; a vastagabból lesz a pipa feje. A görhönyö- ket megszárítják s erre egy sárgaréz huzallal (szúró, Weiserdrath, aiguille) átfúrják. Ennek megtörténtével, egy munkás (a mintás) a görhönyt lenolajjal kikent sárgaréz mintába teszi, mely pipatokra hasonlít s két részből áll. A két részt összecsukja, mi által a fölös agyag a mintából kiszorul s ezzel a pipának megvan a külső alakja ; erre a szúrót valamennyire kihúzza s egy lenolajjal bekent furó-féle szerszámmal, mely a képezendő pipaöble nagyságával bir, kifúrja a pipa öblét, ez után a pipát a szúrónál fogva kiemeli a mintából, lefaragja késsel róla a csombikokat és kimetszi a szár helyét. Erre egy más munkás kisikítja agáttal vagy tűzkővel. Ennyire kikészítve szárítópolczokon megszárítják s kiégetik. Az égetés külön e czélra való kemenczékben történik, melyekben minden pipa magában egy közbiil álló oszlop közé úgy helyeztetik el, hogy egyik a másikat ne érje (80. ábra). — A magyar s török pipát kövér kékellő vagy veres agyagból készítik a fenebbi módon s kiégetés után, hogy veresebb színt nyerjen, irhára hintett vérkővel jól kidörgölik. A török pipát néha megaranyozzák, sőt kövekkel is kirakják. Pipákat készítenek nálunk Selmeczen, Körmöczön, Debreczenben, Pápán, Szigetváron, Mohácson. Pipagyárunk van összesen tiz. A tégla- s pipagyártás tulajdonkép nem tartoznak a tulajdonképi fazékas iparhoz, s csak mellesleg vettük fel e fejezetbe. Ugyanez áll az újabb időben nagyon felkapott terracotta- és sziclerolit-gyártásról. Terracotta (terre cuite) annyi, mint égetett föld s e névvel oly tárgyakat illetünk, melyek fősajátsága az, hogy száraz földes 80. ábra. Az agyagpipák égetése.
