Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A téglagyártás. 201 falú hengerből áll, melybe berakják a nedves agyagot s a hengerbe sajtolt köldökkel az agyagot kihajtják a szűk nyílásokon, míg a durvább rondítok ben visszamaradnak. E míveletliez sok erő kell. Az ezután következő téglavetés (vagyis alakítás), mely kézi munka, igen egyszerű. Fa- vagy öntöttvas-mintákat használnak erre, melyeknek azonban a téglák szikkadása s égetése alatt beálló apadék miatt nagyobbaknak kell lenniök a készítendő tégláknál. A munkás egy csapat agyagot vet a homokkal behintett mintába, jól benyomja ebbe, hogy az élek jó megteljenek és azt, mi a mintából kiáll, a csapófával lesimítja. A mintát homokos deszkára kiborogatják, hol a téglát kiszikkadtat- ják ; ha ez annyira megtörtént, hogy alakjában kárt nem szenvedve tovább emelhető, teljes kiszáradásra élére álh'tva szin alatt a szél járásának teszik ki. Újabb időben a gépi munka ide is talált magának utat és jelenleg a vetés helyett erős sajtó működik a téglák kialakításában. A sajtóból kibugyogó agyagot egy vashuzal vagy késpenge, melyet a gép megfelelő időközökben a nyilás előtt elvezet, ketté metszi és mindannyiszor egy önálló darabot szigetel el. Egy ily téglasajtót, mely mindjárt 79. ábra. Nyers téglát alakító gép. több egyes téglát készít, a 79. ábrában látni. A függélyesen álló hengerekben az agyagot a kúpos kerekek által hajtott küllős rúd meggyúrja s a fenéken levő nyílásokon, minőt minden hengernél hármat látni, kisajtolja; e nyilások berakott metszőkésekkel négy szakra vannak osztva. Ha az ekkép nyert agyaghasábok az elébök tett deszkára kitolódtak, egy munkás három vagy négy egyenlő távolságban kifeszített huzallal ellátott keret segélyével azokat egyes darabokra metszi, úgy hogy minden egyszeri metszéssel 12, 16 vagy több tégla készül el. A levegőn teljesen kiszáradt téglákat kiégetik, e végre szerkesztett kemenczék- ben vagy pedig máglyákban. A kemenczék vagy nyiltak vagy boltozatosak. Az előbbiek nem igen czélszerűek, mert a mellett hogy sok hő megy veszendőbe, a téglák egyszersmind egyenetlenül is égnek ki; a felsők félnyersek maradnak, míg az alsó rétegben levők gyakran agyonégnek. A téglákat öt-hat napig égetik lassankint növelt tűzzel, a míg a kemencze fehér lángba jő ; ekkor minden nyilását betapasztják s kiliűtik. A máglyaégetést ott űzik, hol olcsó a kőszéndara. Ehhez nem kell kemencze. A teljesen megszáradt téglákat úgy rétegzik egymásra, hogy kettejök közé egy alálmányok könyve, II. 26
