Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
\± Lövegek, szálfegyverek és aczél szerszámok. hogy a rejtvény kulcsát most s pedig Oroszországban fölfedezték, — semmit sem tudtak róla. A damaszolásnak világos sötét színének váltakozása sajátságos vonalaiban, azt a gondolatot kelté föl, hogy a pengék kétféle anyagból : aczél és vasból, vagy kemény és lágy vasból kovácsoltatnak, melyek hosszan folytatott hevítés által olyannyira összekevervék, a mint az utólag a damaszalakzatok által fölismerhető. E nézetből indúltak ki az összes utánzókisérletek, melyek különböző időben Solin- genben, Franczia- Angol- és Olaszországban tétettek, és a gyakorlat ez eljárás mellett is megmaradt, minthogy tényleg ezzel igen szép damaszolást lehet létesíteni, csakhogy ez az eredeti jellegéből keveset vagy semmit sem bír. Damaszolt puskacsövek előállításánál pl. így járnak el : Vékony és szalagalakú aczél és vas rudakat fölváltva egymás fölé raknak, egy darabbá hegítik, ezt a pöröly alatt nyújtják, az így nyert bocsot izzó állapotban egyik végével becsiptetik, és a másik végével saját tengelye körül forgatják, azaz csavaralakúlag sodorják. Ekkor megfelezik a rudat, a darabokat ismét összeliegítik és még egyszer megcsavaritják stb. Végül kikovácsolják a fémet szalagokká, ismét csavaralakúlag tekerik egy vastövis körül és ezen a puskacsövet ki is készítik. A legjobb módszert, mint kell a damaszolás különféle nemeit egyenlő alapeljárással előállítani, az olasz Crivelli adta elő, mely a fennebb leírtnak finomítása. Kovácsolt aczélszalagok, melyek 2—3 cm. szélességitek és 1,5 mm. vastagságúak, ugyanily vastagságú vashuzalokkal szélesközű csavartekervényekké sodortatnak össze, azután a vas vörös izzásban pőrölyözéssel részben az aczélba nyomatik ; számos igy kikészített rudat erre egymás fölé raknak és egy darabbá hegítik. Ezt most kinyújtják, két-liárom részre darabolják, ezeket liegítéssel ismét egyesítik és a nyújtást, szétdarabolást és hegítést hasonló módon még néhányszor ismétlik. A rúd már most nagy mennyiségű, egymással váltakozó, nagyon vékony aczél és vas rétegekből áll, ezeknek azonban nem szabad párhuzamosan egymás mellé sorakozniok, hanem egymásba kell kuszálódniok. Ha tehát a darabot lapjának szélességében reszeljük vagy köszörüljük, itt eme, ott ama rétegek fognak feltárulni és az eredmény egy vonalokból és foltokból véletlenül összerakott rajz, melynek egészében véve, mégis egyforma a jellege. Két módon ez még tovább is módosítható. Ha a rudakba harán- tosan félkörü vályúkat reszelünk, figy hogy azok felváltva majd az egyik, másik oldalon, különben pedig egymás mellé jussanak, kigyódzó vonal keletkezik ; ha ezt kovácsolással eltávolítjuk, a damasz kigyódzó vonalokat mutat, vagy ezek ölelkezése által még inkább csupa, majdnem körkörösnek látszó hurkokat. Tetszés szerinti czifrázatokkal úgy is elláthatni a pengét, ha a rudat bereszelés helyett üllő vason dolgozzuk meg, mely azon kidomborodó czifrázatot idéz elő. A domborodás erre lereszelteik és a lapon a csavarzás után ugyanazon alak mutatkozik finom vonalakban. Csávázni, vagyis valamelyes gyönge savval rövid időre étetni, minden damasz - pengét kell, mert csak ez által, hogy a sav a különböző helyeket keménységük és széntartalmuk szerint különbözőleg támad meg, tűnnek fel a rajzok, melyek a köszörülés és fényelés után még láthatlanok. Ha a fenebbi módon készült damaszolás nem is a valódi, az ily belső tulajdonokkal biró penge csakis jó lehet. Az anyagnak sokszerű át meg átmunkálása és a két fém rostjainak benső összeszövődése mindenesetre több szivósságot kölcsönöz az ily keveréknek, mint a mennyivel a vas és aczél külön-kiilön bír, ezzel azonban koránt sincs az mondva, hogy a keleti pengék rendkívüli jóságát valaha és valahol elérték volna. Ezen azonban nem is lehet csudálkozni, minthogy tény, hogy ama készítmények nem is az Európában sejtett és követett úton, hanem egész más módon állíttatnak elő. Magyarázata csak nem rég Oroszországból került. Ott most Slatust-
