Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Lövegek, szálfegyverek és aczélszerszámok
Kés és villa. 43 ban az Uralon, egy gyár áll, melynek készítményei minden tekintetben egy színvonalon állnak a valódi ázsiaiakkal. E gyár Anossow mérnök sikeres kísérleteinek gyümölcse, és ha, mint ő liiszi, s a mint valószínű is, hogy az általa kieszelt eljárás az ázsiaival egyezik, megilleti őt a másodfeltaláló nevezet ; mert a mily könnyen juthatott ott ázsiai pengékhez, ép oly kevéssé sikerűit neki a készítésmódból valamit megtudnia ; saját kísérleteivel kellett a titkot kipuhatolnia. Működésének összesített eredménye ez : a damaszolt aczél nem két fém keveréke, hanem az öntött aczél egy neme ; a damasz tömegesen maijától lesz és különböző alakzatai a tűzhatás tartósságától függenek. Aczélkészítő szernek nem közönséges szén szolgál, hanem grafit. A vasérczeknek csupán grafittal való összeolvasztásából már előállítható a damaszolt aczél ; ehhez azonban a legtisztább érezek kellenek, a művelet hosszadalmas és nagy mennyiségű grafitot és égő anyagot vesz igénybe. Anossow úgy hiszi, hogy ősidők óta azt az eljárást követték. A damaszolt aczél termékvasból könnyebben készül, mint a vasérczekből ; ezt a módját fogadták el Slatustban, menete ez : Az olvasztás, mint a közönséges öntött vasnál kis) tűzálló agyagtégelyekben, egy kis szélpestben megy végbe. Legfölebb 5 kilogramm vasat dolgoznak fel egyszerre, minthogy nagyobb aczéltömbök nagyon nehezen volnának kovácsolhatok, sőt bizonyos esetekben alászállnak 4- és 3 kilogrammra ; mert mennél kisebb meny- nyiséget használnak, annál keményebb aczél az eredmény. A vasat a tégelyben oly réteggel födik be, mely grafit, vaspor és egy ömlesztőszer keverékéből áll. Ez utóbbinak mészített kovarcz vagy dolomit egyaránt jól alkalmazható. Miután az így megtöltött és jól elzárt tégely 372 órán át a szélpest tüzében állt, a fémet vékony rétegű folyós salak födi, melyen a grafitnak még fenmaradt maradéka úszik. A fém már ekkor hosszan sávozott, világos alapú gyönge rnoirét (habosságot) mutat és, ha a grafit jó volt, bizonyos színverődést. Miután a hevítés még egy félóráig tartott, a fém habos damaszolást öltött ; még egy félórával tovább és a liabosság nagyobbodott. Ha a tégely még több hőt áll ki, reczézett habosságot nyerünk, mely egyre növekszik és néha szalagalakuvá lesz. A művelet tartama alatt a grafit mennyisége egyre csökken. Ennek legjobb minőségűnek kell lennie, mert különben a fém nem kovácsolható. Kisebb mennyiségű grafit hozzátétele a habos reczézetet, kisebbíti és lágyabb aczélt ad. A tüzelés megszüntetése és a pest kihűlése után a tégely fenekén aczéllepéuy van, melynek felülete teljesen sík és damaszolt, közepén behorpadt, melyben a jegeczese- dés leginkább nyilvánul. Ha nem horpadt be, akkor a kihűlés igen gyorsan történt, a lepény belseje ekkor üreges, e szerint nem kovácsolható, s nem is használható, ha mindjárt a legszebb hullámzása is. A sikerült rögöly (Klumpen) már most kis farpőröly (Schwanzhammer) alatt 3—9 hőben bocscsá kovácsoltatik. Mennél ellentállóbbnak mutatkozik az aczél a kovácsolás alatt, mennél tovább marad forró a pőrölyözés alatt, annál jobb. A fehérizzó hő vagy elrontja az egész aczélt, vagy legalább habosságát. Az élegliártva, mely a fémet a kikovácsolás alatt bevonja, a damaszolást oly szépen és világosan tűnteti fel, minőnek a fém maga sem. Az 6* 4(i. ábra. Toledo-penge.
