Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
Ozinkőntés. 95 égetés, részint a lepárolás alatt keletkezik és vagy elillan, vagy elporzik, vagy pedig üledékben marad vissza. A czinknyerés egy módja szerint sem lehet ily veszteséget elkerülni. A czinkárúban mindig vannak még idegen részek, még azokban a nyulékony bádogokban is, melyeket a bádogos feldolgozik. Legártatlanabbnak mutatkozik a kadnrium, mely azelőtt különösen a siléziai czinkben hat százalékig ben foglaltatott, a nélkül, hogy nyulékonysága azáltal észrevehetőleg szenvedett volna. Jelenleg, mikor a kadmiumot jobbára különválasztják és értékesítik, csak igen kevés, legfö- lebb egy százalék rejlik a.czinkbádogban belőle. A czinkfehérnek szánt czinkben nem szabad előfordulnia, mivel a sárga kadmiumoxyddal a tiszta fehér szín csorbulna. A sohasem hiányzó olow, mely poralakban kerül belé, a czinket lágyabbá teszi, de egyszersmind porhásabbá, s szívósága veszít ; V2 százaléknál több ólom a czinket nagyon is porhanyítja és a hengerek alatt szakadozik. A sárgarézre már káros, ha a czink 1U százaléknyi ólmot tartalmaz. Tas úgy jut a czinkbe, hogy vasüstben vetik alá másodolvasztásnak. A tiszta szén különösen vonzódik a czinkhez, de ennek physikai tulajdonságait látszólag meg nem változtatja. Zavarólag csak akkor hat, ha a czinket tiszta hydrogéngáz előállítására fordítják, minthogy a hydro- gén feloldja, mi a gázt eltisztátalanítja és rósz szagot kölcsönöz neki. Ugyanaz áll az arzénről és antimonról, melyből kisebb mennyiségek bevegyülhetnek a fémbe, melyek a kénes czink pörkölése alatt el nem illantak. A czinket saját oxydja el is rondíthatja, ha a másodolvasztás nagyon nagy hőben megy végbe. A czinknek bádogokká való feldolgozása a kohókban közönségesen hengerlőkben megy végbe, miután a fém eleve mintegy 35 centiméter hosszú s 22 centiméter széles vékony lemezekké öntetett ki. Különös figyelmet kell fordítani a kellő hőfokra a hengerlés alatt, mely 100—150 fok közt áll. Tiizesítő pestet tartanak azért kéznél, melybe a munkadarabokat mindig ismét béteszik, és addig, és nem tovább hevítik, míg egy rácseppentett vízcsepp sustorogva felforr. A sajtoló hengerek is az egész munka tartama alatt 100 foknyi hőben tartatnak, leghelyesebben belső gőzfűtéssel. A bádogok melegítése a pest helyett felforralt állapotban tartott konyhasóoldatban is történhetik, melybe a bádogokat behelyezik. Ha a bádogok a hengerek alatt bizonyos vékonyságot elértek, a további hengerlés csomószámra történik. Czink-Öntés. Űjabb időben a czink magasabb jelentőségre vergődött azáltal, hogy öntő anyagul szolgál. A czink oly hőmérsékletben, a mely még csak a teljes izzásig sem ér föl, kitünően megömlik s önthető ; a minta alakzatát kőzet- lenül nagy élességgel s finomsággal másolja le, úgy hogy az öntvényt, kivéve a forradásokat, majd semmi átdolgozás alá nem kell vetni. Azonban az öntött czink is csak a fém sajátságos merevségével bír, miért is oly tárgyaknak, melyek lökéseknek vagy más hatásoknak vannak kitéve, nem használható ; ezért szorítkozik a műképlés szobrok, csoportok stb., továbbá építészeti ékítmények és apróbb haszontárgyak: gyertyatartók stb. készítésére. A czinköntés fövénymintákban megy végbe és a fődologra nézve nem sokat különbözik a vasöntéstől, de sokkal könnyebben hajtható végre, először mert e fémnek sokkal alacsonyabb az olvadási pontja, másodszor, mert könnyű szerrel forrasztható, a mi megengedi, hogy egyes részek magukban öntessenek és aztán össze- forrasztassanak, a mi a vasöntésnél meg nem történhetik. A míg pl. alakok, Írószerek, gyertyatartók s más üreges tárgyak vasból mag körré öntendők, a czinköntésnél ezek megoszthatók és így pl. egy oszlopföt négy egyenlő részből lehet összeforrasztani, miáltal munkában és mintában már nagy a megtakarítás. Annyiban van különbség a vas- és czinköntés közt, hogy ez utóbbinál sohasem
