Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - A vas és a vasipar

Cement-aczél.

71

vagy kavartaczélt ; a második a kovácsvassal űzve ad czementaczélt. Egy harmadik eljárás kettejük közt halad: a nyers- és kovácsvas összeolvasztása. A régi aczélgyártás kis kemenczékben olyannyira a véletlen műve volt, hogy minden nyert fémlepényt előbb meg kellett vizsgálni, váljon inkább alkalmas-e kovácsvasnak vagy aczélnak ; mai napság már könnyebb dolga van a kohómunkásnak, mert mindig a nyersvasból indul ki és így erős támasztéka van, mi mellett természetesen a nyers- vas különböző minőségeit nagyon is számba kell vennie.

A nyersvas átváltozása aczéllá az általunk már ismert frisstűzön történik faszénnel vagy kőszén lánggal lángolókban. Az utóbbiak terméke azonban mindig csekélyebb minőségű, csak bizonyos czélokra alkalmas, a mellett azonban olcsó és tömeges előállításra van szánva. A kavarómívelet alkalmazása aczélra kezdetben sehogy sem akart sikerülni, de a törekvés, a drága faszenet mellőzni, egyre újabb kísérletekre sarkalta a kohászokat. Egy fő nehézség hárult el azzal, hogy a kőszenet különös tisztító mívelettel megfosztották kéntartalmától. A már régtől fogva szokásos kokszolás a ként nem hajtja ki eléggé. A kőszenet tehát az érczeknél szokásos nedves értékítés alá fogták, azaz elaprózzák, mosásnak vetik alá, mely hasonló a szóban volt zöcskölésliez, és elérik vele azt, hogy a kőszén kén- és egyéb ásvány- tartalmától jobbára megszabadul. A kén ugyanis nem fújta be a szénnek egész tömegét, hanem vassal vegyülve, mint kénkova, vesékben és szemcsékben van benne elosztva ; mivel pedig ezek jóval nehezebbek a szénnél, az elválasztási míveletnek megvan az óhajtott sikere. A szénnek nagyon is nagy elapróztatása nem baj, mert tűzben csak megint össze-siil.

A mi magát a frisselést illeti, az annyira hasonlít a vasfrisseléshez, hogy az avatlan a különbséget nem is veszi észre. A tüzelő levő mellett munkás majdnem mindig kérdhetné: «Mit kíván vasat vagy aczélt?» A tekintetek, miket az aczélgyár- tásnál szemmel kell tartani, főkép ezek, hogy a folyamat általában csekély hőben és mérsékelt fujtatással történjék, hogy a megömlesztett tömeg salakkal legyen befödve és csak vigyázatosan bocsátassék rá szél. Az aczélfrissítésnek általában rövid idő alatt kell végbemennie, mert csak kevés tisztaszenet szabad elégetni. Némely kohóban ócska kovácsvasat kevernek a tömegbe, mi által az aczél előbb készelődik (gar werden).

Az aczél azt, hogy készelődik vagy megérik, azzal mutatja ki, hogy tömegén megömlött aczélszemcsék képződnek. A kész termék a nyersaczél ; ezt mint a rúdvasat törik, szétdarabolják és rudakká kovácsolják, melyeket még azon forrón hideg vízbe dobnak és ez által edzik. A rudakat vagy már magukat a vaslepényeket bizonyos magasságból levetik, mi által szétpattannak, szétválnak a különbözően alakult részek, és ezt az önfajtázást követve, a törési lapon egynemű képet mutató darabokat összefogják s hegítéssel s pőrölyözéssel vagy hengerléssel lehetőleg egynemű egészszé kötik össze. így keletkezik a kévéit aczél (Gerbstahl). Aczélkévelés alatt tehát azt az eljárást értjük, melylyel, mint a kovácsvasnál is szokás, az egyes rúd- darabokat csomagba, itt kévébe rakják, a kévét izzítják és izzítva ismét rudak alakjába kovácsolják. Ha az aczélt kétszer, háromszor vagy többször kévelik, kétszer vagy többször kévéit aczél támad. De mennél többször jut ez eljárás alá, annál több tiszta szenet veszít, és annál inkább közeledik ismét a vasrudlioz, tehát lágyabb lesz.

Cement-aczél. Máskép alakul a rúdvas aczéllá ; azon a tapasztalati tényen alapul az, hogy a vas izzó állapotban tiszta szént tartalmazó állománynyal érintkezésbe hozatván, szenet vesz föl magába és kívülről befelé haladva aczéllá változik. E tapasztalat talán nem sokkal fiatalabb mint maga a vasnak használata ;