Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
72 A vas és a vasipar. mindenesetre azonban sok ideig csak arra használták, hogy szerszámokat és más kisebb tárgyakat felszinesen megedzettek, míg végre a kovácsvasnak tökéletes átalakítására is kiterjesztették, a mit azonban szintén régtől fogva űznek, mert pár száz esztendőre visszamehetünk és találhatunk czementaczél gyártmányokat, melyek a mai fejlődés fokán állanak. Az aczélozásra szánt vasrudak átváltoztatása egyszerűen úgy történik, hogy kőből vagy tűzálló anyagú tömedékből készült ládaalakú zárt edényekben több napon át czementporral V2 hüvelyknyire beborítva izzítják. Czementáló szerképen leginkább hat a káliban gazdag lombosfák szene (a nyíré, bükké, tölgyé). A hatást növeli még ha nitrogént bőven tartalmazó állományokat kevernek a szén közzé, nevezetesen állati anyagokat (szenesűlt bőrt, csontot, szarut), továbbá fénykormot és fahamut, ez utóbbit állítólag, azért mert kálit tartalmaz. Más itt-ott emlegetett hozzátételek, minő a konyhasó, borax, timsó stb. mint olyanok, melyek nélkül el lehet lenni, már nem igen alkalmaztatnak. Angliában csak tisztán faszenet használnak. A czementáláshoz boltozatos langolókot használnak, melynek belsejében két vagy több tűzálló kőlapból, vagy tömedékből készült, 3—4 méter hosszú ládák állnak kőaljazaton, hogy a lángok alulról is hathassanak. A láda fenekén jól megtömött czementporrétegre következik egy sor vasrúd, erre ismét Vs —3U hüvelyk vastag rétegpor, aztán ismét vas és így tovább, míg a láda megtelt. A czementáló por utolsó rétegét meg nem olvadó, nedvesített homokkal födik le. Ha a pest meg van telve, az adatolásra és kitakarításra szükséges nyílást befalazták, megkezdődik a tüzelés és azt lassankint fokozzák ligy, hogy mintegy 24 óra alatt a czementáló hő (fehérizzás hője) el van érve. Tüzelőanyagul szolgál fa, kőszén, gáztüzelés vagy a nagyolvasztó gáza. Egy égetés tartama a vasnak minőségétől, a rudak vastagságától, a tüzelőanyagtól és a pest nagyságától függ. Kisebb pestben egy égetés már négy nap múlva befejezhető, míg a nagyobbnál 10—12 napra van szükség. Hogy az aezélképzés előhaladását figyelemmel lehessen kisérni, próba- rudakat helyeznek el a ládákba, melyek külön e czélra berendezett nyílásokon kihúzhatok anélkül, hogy alég behatolhatna. Ezeket széttörik és a töret (Bruchfläche) mindig tisztán megmutatja a dolgok mibenlétét. Látni rajta, hogy megy végbe az aczélkép- ződés kívülről befelé, míg a belső kékes vasmag egyre szűkülő határok közzé szorul. Ha ez egyszer eltűnik, félbe hagyják a tüzelést s a pestet több napig engedik hülni, mire aztán kitakarítják ; 3—400 mázsa egy rendes adatolás súlya. Ha a vas tiszta volt, teljesen ki volt frissítve, snem tapad rajta sziporka: reve (Glühspan, éçaillement, scale), utánméréssel meg lehet arról győződni, hogy a vas az alatt, hogy aczéllá vált, magához vett valamit ; a súlyszaporulat rendesen SU százalékot tesz ki ; kevésbbé tiszta vasnál a fogyaték és szaporulat legalább is kiegyenlíti egymást, úgy hogy a korábbi súly marad meg. A vas az aczélozási folyamat alatt nem indul olvadásnak, de meglágyul ; ezt mutatják a szénpor lenyomatai, úg3Tszintén azok a hólyagok vagy inkább hólyagcsák, melyekkel a rudak véglietlenül el vannak lepve, és melyektől a hólgagos-aczél (Blasenstahl, acier poule, blistered steel) nevet vették. E tüneményt tulajdonítják betokosodva volt salak vagy reve részecskéknek, melyek, mint oxygént tartalmazók, okozzák, hogy a tiszta szén és oxygén szénoxyd-gázzá egyesültek, mely elillanását a szívós aczéltömeg nem engedte. Van oly hólyagos-aczél is, mely a leirt elbánásban kétszeresen vagy többszörösen részesült, még pedig úgy, hogy készületlenül kiszedték a ládából, kikovácsolták és lijból szénítik a ládában. Nevezetes, hogy az izzó vas nemcsak az őt határoló szilárd anyagokból, hanem
