Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
A kovácsvas. 65 Sok bádog azon feketén dolgoztatik fel egyes tárgyaknak ; más részét ón palásttal látják el és fehér bádoggá lesz, erről majd az ónozásnál szólandnnk. A huzalok gyártása, mint említők, különféle összeműködő hengergépek közt történik, melyeken a vasnak végig kell menni ; az egyik végen izzó dorong alakjába dugják be, s meglepően rövid idő múlván a másikon mint huzal fonódik kifelé. A hengerpárok vagy egymásutáni sorban állnak egymás mellett vagy egymás fölött. Az egyre kisebbedo likakat, van tán 12 egész 20, melyeken a vasat keresztül haladni kényszerítik, az egymáson fekvő két hengerben mélyitett rovátok képezik. Egyébiránt e likak nem mind végig gömbölyűek, hanem a menet első harmadában tojás- dadok, aztán négyszegiiek és csak a kijáratnál gömbölyűek, Ez által a fém oldalas- lag mintegy gyúrást szenved, és mivel a járatnak két, bárom vagy több pontján megnyúlik az által, hogy a következő hengerpár valamivel nagyobb sebességgel forog, mint az előző, megérthető, hogy az így erőszakolt vas izzó marad és még veresen izzóan csavarodik rá a legvégül álló matolára. Az igy alakuló huzal gyűrűk erre bádog szekrényekbe záratnak és lassankint leliűttetnek, hogy lágyak maradjanak, majdmeg bigitott kénsavval a revét (Glühspan) eltávolítják, a savat végül leöblítik és a huzalokat megszárítják. A finomabb huzal úgy készül, hogy a vastagabb huzalt kemény aczélba fúrt likakon húzzák végig és e végighuzást mindig kisebb-kisebb likakon ismétlik, mig a huzal a kellő finomságát elérte. Az izzított huzalt, mely előbb 472 vonalnyi átmérőü vastagságra liengereltetett, a B matolára (24. ábra) teszik. A huzal egyik végét, mely kissé ki van hegyesítve, az F vontatóvas likába dugják, melynek átmérője a huzalnál valamivel kisebb, megkötik a C kúpos alakú dob (vonókorong) u horgán, és a 24. ábra. Vontató-korong. C korongot az a vízszintes hajtógörönddel és az egymásba vágó h és c kúpkerekekkel megindítják. A fönebb leirt huzal hengerlés helyett azelőtt a vontatót (Stosszug, filière à tirer, draw-plate), egy egyszerű, víztől hajtott szerkezetet használtak, mely lényegében állt egy ide-oda járó nagy fogóból (25. ábra), a mely a vonólikba dugott vasrudat minden visszamenésében megfogta, és egy darabra tovább húzta - vonta. Most már csak apróbb Q buzalmalmokban lesz található, mivel gyorsaságra nézve a hengerműhöz úgy aránylik, 25 • ^ra- A v°ntató. mint a targoncza a gőzkocsihoz ; azonkívül a fogó minden egyes csiptetőse nyomot hagy a vason, miért is az ilyképen gyártott huzalt kevésbbé szeretik a hengeren készültnél. A huzalok további vékonyítását a vonóasztalon (Ziehbank) a vonólemez (Zieli- eisen) segélyével eszközük. Ez utóbbi edzett aczéltábla, melybe bőségükben csökkenő Találmányok könyve. II. Q
