Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
66 A vas és a vasipar. vonólikak vannak kifúrva. Arra az oldalfelé, hol a huzal beléjük megy, kissé töl- cséresek és finomabb huzal számára pl. zenészeti vagy mathematikai eszközökhöz való aczélhuzal számára, valamelyes kemény drágakővel vannak kibélelve. A vonóasztal mellett van egy matola, a melyre a kihúzandó huzal van rátekerve ; miután ennek végét kalapácscsal elvékonyíttották, áthúzzák a kiszemelt vonólikon és a vonólemezen túl álló forgó darabon megerősítve, ezt géperővel megindítják. Rendesen több ily dob áll egymás mellett, melyek egyike mindig a másikról veszi át. A matola csak a vonás folytán forog. Jókora vastagságú huzaloknál a matola el is marad, a huzalt kézből bocsátják a vonólemezbe. A dob fölfelé elvékonyodik, hogy a huzaltekercsek könnyű szerrel legyenek róla leszedhetek. Mennél vékonyabbra kivánjuk a huzalt, annál több nagyságban kisebbedő bkon kell áthaladnia. A többszöri kihúzás folytán azonban merevvé lesz, miért is közben izzitani kell, hogy visszanyerje nyulékonyságát. Az izzitás közben a huzal, habár avasedények légmentesen zárvák, az edényben foglalt oxygénnel elegyül, azaz revét kap. Ettől meg kell tisztítani vagy súrolás vagy kénsavval való lemaratás által. Vékony vas- vagy aczélhuzalt 35—40-szer lehet a vonólikakon végig jártatni, mi közben 4—5-ször izzítandó. Ócskavas. Nem megvetendő anyag kerül a mintaöntésbe az ócskavas (Alteisen, ferraille, fogatted-iron) révén. Ámbár korlátolt mennyiségben mindig gyűjtötték (melyik falusi gyermek ne ismerné a gyolcsot ócskavasért becserélő tilin- kós házalót?) manapság mégis sokkal nagyobb tömegekben jut a hulladékba és számottevő árúczikké vált. Mennyi vasat használ maga el egy vasút évenkint sínekben és egyéb szerekben ! Miért is érezben szegény vidékeken is állhatnak fen vaskohók, csupán ócskavas feldolgozásból. Az egész működés ekkor a nagyolvasztó művelettől független, és oly kohó, mely kiválóan vasúti sinek gyártására adja magát, csak kevés nyersanyagra szorul, ha sínéit kihasznált állapotban mindig ismét visszaveszi. Az ócskavas megolvasztásánál a kisebb darabokat huzallal csomagokba kötik (csomagolják), a nagyobbakat szétzúzzák, és aztán ép úgy bánnak el velük mint a vaskenyérrel : meglágyítják az izzítópestben, hegítik pörölyök alatt és hengerek közt jártatják el, míg egynemű anyaggá lesznek. E szót: csomagolás (Packetiren, mise en paquet, piling) egyáltalán annak jelölésére használják, ha két vagy több egymásra tett darab összehegíttetik. A vasúti sinek csomagolással készülnek. A kavaró művekkel ellátott vasgyárak, hogyha tiszta faszénnel olvasztott nyersvasat dolgoznak fel, a vaskenyeret mindenekelőtt buezává, azaz hatoldalú, vagy 6 hüvelyk vastag s körülbelül 15 hüvelyk hosszú darabbá tömörítik, mely aztán négyzetes metszetű bugavassá (Kolbeneisen, lopin, bloom) hengereltetik. Egész más az eljárás, ha [kevésbbé tiszta, kőszén vagy koksztűzelés mehett eredt nyersvasat kell feldolgozni. Ez esetben is az első mívelet, hogy a vaskenyeret buezává tömörítik és azonnal kihengerelik, de kevés kivétellel nem négyzetes buezává, hanem 3—5 hüvelyk széles és s/4—1 hüvelyk vastag laposvassá, mely nyers lapka (Rohschiene, ébauché plat, mill-bar) névvel bír. Mind az a vas, mely buga vágj' nyerslapka alakot nyert, egyszer hegitett vas név alatt ismeretes. Ha a bugavasat vagy nyerslapkát egyedül vagy csomagba rakva újból izzították, kétszer hegitett vassá (zweimal geschweisstes Eisen, pièce encrenée, twice weide iron) lesz. A vasúti sinek gyártásánál nagy szerepet játszik a csomagolás, mert itt arra kell tekintettel lenni, hogy a jobb és keményebb fajta vas felül, kívül jusson, a csekélyebb minőségű pedig belül, azaz hogy a sin feje, mely leginkább van kitéve a koptatásnak, szemcsés vasból vagy aczélból legyen, a belső, melynek szívósnak keü
