Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kohómívesség
46 A kohómivesség. azt kell tehát szemmel tartania, hogy az adatolás nem-fém tartalmából annyi jusson a pestbe, mely épen jó megömlő salakká legyen. Az összes salakok pedig silikátoJc és az ilyek keverékei, vagyis kovavegyiiletek, melyekben a kova mint sav az uralkodó, melynek különböző földek és fémoxydok szolgálnak aljakul. Erőltetés nélkül üveggel lehet összehasonlítani a salakokat. Ezek néha mint fönebb megjegyeztük, annak a fémnek többé-kevésbbé oxydjai, melyet épen nyerni kivánnak, és a fémnek becsétől függ már most, váljon elvetessenek-e vagy újabb megolvasztás vagy egyéb választó mívelet által kényszeríttessenek az eltolvajlottnak kiadására. Nyúlvafolyós salakok az értékített fém vagy kőből még szemcséket foglalnak magukban, a mi különösen megesik a vas-, ólom és ónnyerésnél. E szökevényeket a már ismert zúzókban vagy mosókban meg lehet keríteni. A száraz mívelet, vagyis a hőnek alkalmazása az érezek kiolvasztásánál, a megömlesztésen kivűl alkalmaztatik az illasztásra és lepárlásra is, mely két eljárás lényegben nem igen különbözik egymástól, és arra irányulnak, hogy a fokozott hőmérséklet által gőznemű állapotba hozott fém vagy ily fémvegyület az érczeikben foglalt mellék alkotórészeiktől elválasztassanak. Az ilyen vegyiiletek száma, melyek természete ez eljárásra alkalmatos, igen korlátolt: higany, czink és arzenik, és ezek vegyiiletei : arzénes sav, kénarzénik és czinober. Ha ezek az érczekben már abban az állapotban vannak meg, melyben kinyerendők, akkor, miután kellőn felapróztat- tak, alkalmas kemenczében a légköri lég kizárásával addig a fokig hevítettnek, melyben elillannak, erre az illadékok (a gőzök) hidegebb térbe vezettetnek, hol megsűrűsödnek ; — ez az egyszerű illasztás (vagy lepárlás, ha a termék már készen van meg az érczekben). Ellenben ha chemiai bontás indítandó meg, a mely czélra az érczek megfelelő ráadást kapnak, akkor összetett mívelet áll elő, A kohós míveletek folyamában a lepárlás és illasztás akkor is előfordul, ha az a feladat : illő alkotórészeket űzni ki az érczből, melyeket mint az arzénessavat, büntetlenül nem szabad a szabad légre kibocsátani, ha mindjárt egyenes termelésük nincs is szándékban, vagy, mint az ezüst foncsornál, melyből a higanyt ismét ki akarják nyerni, melyet csak az imént az ezüst kiválasztása czéljából adtak az érczekhez. A nedves eljárás, melyet a chemiai kohómíveletek követnek, csak kevés esetben jő kizárólagosan alkalmazásba, talán a platina vagy aranynak királyvízzel való kivonásánál, vagy pedig mikor bizonyos rézérczeket kénsavval kezelnek, hogy réz- gáliczczá dolgozzák fel. A nedves eljárás a legtöbb esetben az elbánási módok lánczolatának, melyen az érczeknek végig kell menniök, hogy becses alkotórészöket kiadják, csak egy tagja ; rendesen a pörkölés, elmálasztás vagy egyéb előkészítések előzik meg, és a neki jutó feladat inkább az alkalmazott chemia feladata mint a puszta kohászaté. így némely rézérczeket, nevezetesen a rézkovát, alá vetik a salétromos pörkölésnek, a gázokat felfogják ólomkamrákban és kénsavvá sűrítik, melyet aztán a pörkölt érczek kivonására használnak. A rézvitriololdatból pedig nyerni a rezet az által, hogy amazzal vasdarabokat hoznak össze, melyek feloldódnak és cserébe a rezet leülepítik, melyet csak még langolópestben kell finomítani (cementréz). — Ghromvaskőből kettes cliromsavas kálit nyerni salétrom és oldattal való pörkölés utján ; a savakat az ezüstnek az aranytól való elkülönítésnél veszik használatba. A villamos áramlatot is közreműködtetik, hogy segedelmével az ezüstöt az aranytól elválaszszák, de ezek mind oly különnemű eljárások, melyek megismerését, valamint az ezekhez való készülékekét stb. azokra az egyes esetekre kell fentarta- nunk, melyekben alkalmazásba vétetnek.
