Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Chemiai alapfogalmak
34 Ohemiai alapfogalmak. A vegyületek mennyiségi bontása, mely a testek vizsgálásában nem az azokat alkotó részek milyenségének megismerésére törekszik, mint a minőségi bontás, hanem mely feladatát látja a súlyarányok meghatározásában, a mely arányokban a különböző testek vegyültek, egészben véve ugyanazon módszereket követi a különválasztásban, rendesen azonban bonyolultabb annál fogva, hogy ebben az egyes álladékok teljes elválasztására kell törni és hogy e miatt mindig az egész vizsgálat alá vetett test mennyiségével egyenlőn kell elbánni. Minthogy ez által az oldat kis adagaival való külön eljárás egészen elesik, a mennyiségi bontást lehetőség szerint mindig minőségi bontásnak kell megelőznie, melynek eredményei szerint a leghasznosabbau Ígérkező út kitalálható. A mondott dolgok veleje majdnem kizáróan a szervtelen testek bontására tartozik. A szerves állaáék megvizsgálásában nem bírunk oly szigorúan tagolt csoportokkal, minőket nekünk a fémek, földek, alkáliák stb. nyújtanak, minthogy a szerves képződmények egész nagy sokasága lényegében csak e négy elemből : oxygén-, hydrogén-, nitrogén- és szénből keletkezik, mig ellenben a többi Cl elem megalkotja a szervtelen testek birodalmát, melyek egy nagy része általánosan el van terjedve. A szerves vegyületek száma ugyan, mint látszik, majdnem végetlen, de minthogy mindig ugyanazon alapelemekből alakulnak, chemiai természetük nem halad oly párhuzamosan, mint pl. hogy a kénhez való rokonságnál fogva egész osztályok, a fémek kiválaszthatók ; sőt inkább oly sorokban rendezkednek, melyeknek egyes tagjai maguk közt egy vagy több elemnek nagyobb-kisebb mennyiségben való riyilvánulása által különbözők. A szervetlen elemekben rend szerint két, ritkán három, legfőlebb mintegy öt oxydálási fok van : kén-, phosphor-, chlórvegyületek stb., melyeket soroknak is tekinthetünk ; a szerves vegyületek sorai azonban hason- lithatlanul számosabb tagozatúak. Már előbb láttuk ugyan, hogy bizonyos alapvegyíiletek, az u. n. gyökerek, képzik alapjukat, és ezekre kellene a szerves mennyiségi bontásnak is vonatkozniok. De e dolog természetében fekszik, hogy a lassankénti átmenetelekkel, miket a szerves vegyületek maguk közt mutatnak, oly éles megkülönböztető és oly egyszerű ráhatások nem nyilvánulhatnak mint a szervetlen bontásban. És ez az, a mi a szerves testek vizsgálását nehezíti. A tulajdonképi u. n. szerves vegyületek bontása tehát kizáróan azzal foglalkozik, hogy a szerves testek százalékos tartalmát a négy alapelem összességében vagy egyesében föltalálja ; miért is elemi vegyüleli bontás a neve. Főkép azon alapul, hogy a megvizsgálandó álladékot valamely szervtelen testtel, mely könnyen választ el oxygént, a legbensőbben elkeverik és addig hevítik, míg a kifejlődő oxygénben teljesen elég. Égéstermékkép csak ezek keletkezhetnek : vízgőz (hydrogén és oxygén- ből), szénsav (szénből és oxygénből) ; a nitrogént egyenesen mint nitrogéngázt határozzák meg, és a felmerülő különbözet, ha a három ismert elemnek : szén, hidrogén és nitrogén súlyát a megvizsgált test összes súlyából levonjuk, megadja a benn rejlett oxygén mennyiségét. E rövid utalással azonban bevezető sorainkat be kell fejeznünk, az egyes pontok bővebb kifejtését azon alkalmakra tartva fen, melyek élénkbe fognak tárulni, midőn a természetes nyers anyagoknak chemiai átváltoztató folyamatát veeudjük szemügyre.
