Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
14 Bevezetés. Illő, liogy megnevezzük azokat, kik nemes, komoly törekvéssel a dolgok természetének kikutatása által megalapították a tulajdonképi cliemiát, azt a tudományt, mely az emberi nem művelődésében a legjelentősebb baladás eszközlöje lett. Köztük Boyle Róbert nem csak szellemi erőre a legkiválóbb, nála az igazság iránti tiszta lelkesülés is legmagasztosabb módon nyilvánul. 1627-ben született Youghallben a Munster ir grófságban. Kitűnő nevelésben részesülvén, még igen fiatalon beutazta Francziaországot és a Svájczot, és különösen Genfben tartózkodott hosszabb ideig. A hazájában keletkezett zavargások azonban, melyek őt vagyonának elvesztésével fenyegették, visszahívták őt ; előbb Oxfordba, később Londonba ment, a hol nevezetesen a röviddel ezelőtt alapított Koyal Society-nek szentelte erejét. Itt meg is balt 1691-ben mint e társaság elnöke, azon dicsőség által kisérve, hogy nagylelkű- lég, s önzetlenül áldozta életét a legnemesebb czélnak. A későbbiekre nézve különösen az által vált mintaképpé, bogy, mint azelőtt már Bacon zsinórmértékül kijelölé, a kisérlettevést tette minden pontos kutatás kiindulópontjává. Elég vigyázatosan óvakodott ott új föltevéseket fölállítani, a hol az eddigiek elégtelenségét belátá. Boyle volt az első, ki észrevevé, hogy úgy a lélegzésnél, mint az elégésnél a levegőből valami fölemésztetik és hogy a fémek oxydálásánál képződő rozsda többet nyom mint előbb a fém. 0 állítá fel a cliemiai rokonságok elméletét és ez első valóban jelentős cliemiai szempont termékenyen ható befolyással volt az alkaliák, savak, sók cliemiai csoportjainak határolására és jellemzésére, úgyszintén alkotórészeik fölismerésére (az elemzésre). Boyle a technológiái cbemiának sok módszerét is megja- vitá, sőt többeket maga feltalált. Boyle után még megnevezendők : Kunkel, Becher, és a párisi «Academie des scienses» tagjai : Homberg, Lemery, továbbá a két Geoffroy, Hellot, Duhamel és Macquer. A pblogistikai (égés-tünemény) elmélet története ez időszakban a chemia történetével összevág, de lassankint mégis tétettek mindegyre észlelések, melyeknél a phlogiston nem volt elégséges a kimagyarázásra. E tekintetben, mint olyanok, kik egy új korszakot készitettek elő, megnevezendők : Black, Cavendish és Priestley angol vegyészek. Habár Black a pblogistikai tanban osztozott, az által mégis, hogy cliemiai miveleteknél a mennyiségi arányok tekintetbevételét tanitá, amannak megbukásának főokozójává lett. Saját vizsgálásának sok eredménye a megszokott nézetek fonalán semmi módon sem volt kimagyarázható és nevezetesen annak fölfedezése, hogy az égető alkabákkal egy gáz, a szénsav, egyesülhet, mely amannak maró tulajdonságát megszünteti, és hogy e vegyidet nagyobb súlylyal bír, mint az égető alkali előbb, sok tekintetben jelentős vívmány volt. Először is megérlelte azt a meggyőződést, hogy a súlyosabb test nem lehet alkotórésze a könnyebbnek, mint ezt a phlogisták mindannyian taníták ; azonfölül a kutatók figyelmét egy még eddig épenséggel nem vagy hiányosan miveit térre : a gáznemek fölismerésére terelte. Ezek vizsgálásában kitiinteté magát Cavendish, ki ebben 1766—1785. közti időben csudálatos fölfedezéseket tett. Föltalálta a liydrogéngázt és, mert ez bizonyos fémek oxydálásánál gyönge fémek jelenlétében elszáll, egyugyanaznak tartotta a phlogistonnal ; a szénsavas sókat is megvizsgálta. Különösen fontosak voltak azonban azok a tapasztalatok, hogy a viz hydrogénből és oxygénből áll elő és pedig hogy a hydrogén elégettetvén, az oxygénben súly szerint épen annyi viz keletkezik, a mennyit a két gáznem ezelőtt együtt nyomott és hogy a szénsav csak a szerves testek elégésekor keletkezik. A gáznemek megvizsgálása Cavendish óta egy új korszak kiinduló pontjává
