Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A kocsigyártás és káderság
138 Kádár-munkák. készül, mely sokban hasonló az asztalosok lioronygyalujára, de mégis több tekintetben attól eltér. A leglényegesebb különbség abban áll, bogy a csinmetsző -- minthogy homorú lapon és a farostok ellen harántosan munkál — íves talpú és a tulajdonképi gyaluvas mellett még két el ülj áróv ássál (Vorschneideisen) bir, mely utóbbiak két párhuzamos vonalat (oly távolságban egymástól, mint azt az ontora szélessége megkívánja) metszenek be. Kisebb edényeken, sőt kevesebb gonddal készülő hordókon a csint nem a gyaluval, hanem az úgynevezett ontrázoval (Kröse) vésik, mely nagyobb szabású vonalzószerre hasonlít, de az irdaló helyett fürészesen fogasolt vassal (ontrázó- vas, Kröseeisen) van ellátva. A hordók ezután simára gyalultatnak, a mikor is az abroncsokat leszedik róluk, a dongák mindamellett összeállnak ; ennek végeztével ismét következik a hajtás, iizés, t. i. a kellőszámú abroncsok ráhuzása, mi közben a dongák hézagai nádaltatnak vagyis az úgynevezett bodnárkáka (Typha latifolia) leveleivel tömíttetnek. Erre kifúrják a szádat, majd meg a csaplikat. Más edények készítésének módja, melyek csinálása a hordókon kívül szintén a kádár körébe esik, jobbadán a mondottakkal egyezik ; némely tekintetben azonban könnyebb és egyszerűbb, minthogy ezeknek csak egy a feneke, oldalfalaik pedig nem domborodottak.
