Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
A tartóztató gátló. 97 neme is van t. i. 1. a tartóztató gátló (zurückhaltende Hemmung), 2. a veszteglő gátló (ruhende H.), 3. szabad gátló (freie H.), és í. az állandó erejű gátló (H. mit konstanter Kraft). A tartóztató gátló. A gátló e neméhez tartozik a már említett orsómenet (119. ábra) és a szintén szóban volt horog ( 120. és 121. ábra). Az orsógátló a legrégibb e nemű szerkezet. Jelentékeny javítást eszközlött 1680-ban William Clement Londonban az által, hogy az ingás órák számára a gamós vagy horoggátlót találta fel. Jelenleg azonban igen tökéletlennek tartják ezt is ; így szól különben egyáltalán az Ítélet minden visszaeső gátló felett, mert azt vetik ellene, hogy lökésszeriileg nagyon és sokat hat, mi által az inga vagy a lengő lendüléseinek szabályosságát észrevehető- leg csökkenti. A veszteglő gátló. így nevezik ezt, mert hatása által a kapaszkodó az inga vagy lengő lendiilésének egy része alatt teljesen megállapodik, vesztegel. Ez által nemcsak a hajtóerő (a koloncz vagy rugó) szabálytalan járása egyenlíttetik ki, hanem az egészen el nem mellőzhető súrlódási ellentállások a kerékműben lehetőleg elháríttat- nak. A jobb óráknál ezt szokták azért alkalmazni. A veszteglő gátló elve sem új, mert régibb szerkezetben, mint hengergátlót, már 1695-ben az angol Tomson találta fel, melyet nem sokára rá, földije George Graham órás, a híres londoni mechanikus, jelentékenyen javított s jelenleg is használatos alakot adott neki. E gátló, melynek szerkezetét s ható módját a 125. ábra mutatja, csak a lengős óráknál használható. Mint az ábrából látható, a lengő orsó hengert képez, mely középrészébe félkörű öbbé nyílik, iigy, hogy a tudvalevőleg csigával (123. ábra) összekötött kapaszkodónak fogai a hengerbe beléphetnek. A befogadására szánt öböl alatt a henger fala oldalvást még tágabbra van kivágva, hogy a hengerbe lépő fog karjának tere legyen. 125. ábra. Hengergátló nagyítva. 126. ábra. Graham veszteglő gátlója ingás óra számára. Az orsó aljában egy kiálló peczek által, mely az ábrán nem látható, a lengő lüktetései a kellő határban tartatnak. A koptatásnak nagyon alávetett hengergátlónál jobb a horoggátló. Eme, jo zsebóráknál most rendesen használt gátlónak feltalálója az előbb említett Graham. A 126. ábra ily horoggátlót mutat, melynek ható módja eléggé kitetszik, de ez eme alakjában csak ingás órának való. A zsebóráknál máskép alkalmazzák azt. Legjobb módja ennek a koronggátló egyenes vonalban, mutatja azt a 127. ábra; különben ez is több változatú. Általában ezt lehet róla megjegyezni : Az a lengő orsójára h tárcsa (127. ábra) van erősítve, a melyen egy kis peczek, az úgynevezett emelő kő (Hebestein), ül, mely rendesen rubin. A d kapaszkodóba ütköző e horgony egyik Találmányok könyve. I. 13
