Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
98 Az óragyártás, végében a c villával van ellátva, mely az emelő kövön jár, a másik végben pedig rúd- szeriileg meghosszabbul, mely a horog lendülésekor két peczekbe g ütközik és ezzel a horog mozgását korlátolja. A szerkezet olyan, hogy a rúd y-hez simul, a villa az emelő kő befogadására jobbra nyitva áll, s viszont, ha a rúd g-be ütközik, az emelő kő a villából kiáll és visszalendülésekor balról jobbra abba ismét beáll. Mikor az a lengő a vett lökésre szabadon lendül, a kapaszkodó egyik fogával a horogban nyugodtan fekszik ; a lendiilés visszafordultán az emelő kő beáll a villába és annyira kiemeli a horgot, hogy a fogon akadt horog vége lesiklik, ellenben ekkor a másik oldalon levő horogvég akad belé a kapaszkodó egy másik fogába, úgy hogy a kapaszkodónak ismét meg kell állapodnia stb. Az ily gátlóval összekötött lengő lendülései majdnem egész kört futnak meg előre s hátra, és ebben rejlik e szerkezet főelőnye, minthogy ily körülmények közt a lengő erősen ható lendülő kereket képvisel, mely a szárnyas orsónál vagy a hengergátlónál inkább lekíizdi azokat a cis háborgatásokat, melyeket a zsebóra hordozás közepeit az elkerülhetlen rázkódtatások által szenved. Szabad gátló. A 128. ábra egy lengős óra szabad gátlóját ábrázolja ; vannak azonban ugyanily elvű készülékek ingás órák számára is. A rugó, mely egyik végtől a másikig arányosan fogy vastagságára nézve és vékony részével az óratokkal kapcsolatos B lemezben van megerősítve. E rugótoll a vastagabb vég alján egy kis bökkenővel C van ellátva, melybe a kapaszkodó fogai sorra beleütköznek. Az A rugó vékonyabb végének tetején van egy kis sárgaréz tuskócska D, melyben egy második igen hajlékony rugótoll E végződik, mely az A rugótoll vastagabb végének F kampóid?. ábra. Egyenes vonalú horoggátló. Ií28. ábra. Szabad gátló. ján megy keresztül, úgy hogy az E toll lefelé szabad járású, fölfelé mozgásában azonban az A tollat magával kell ragadnia. A G lengő tengelyén van egy kis ujj a, mely a lengő minden lendülésénél az E tollba ütközik. Ha az a ujj lefelé fordul, a Könnyen engedő E tollat lenyomja, mi által az A toll a kapaszkodóval együtt nyugodtan marad, minthogy ez utóbbi az A toll C bökkenője által gátolva van a forgásban ; mikor az a ujj ismét vissza megy fölfelé, megemeli az E tollat és az F kampóval fogva az A tollat is, úgy hogy a kapaszkodó kiszabadul és foroghat. E forgás azonban csak egy fogtávolságnyi, minthogy az A toll mindjárt a kiemelés után ismét visszaesik előbbi helyzetébe. Mikor a C-nél egy fog áthalad, a következő fogak egyike beleütközik az i bevágásnak kiszökellésébe, mely a lengő orsójára erősített kis tárcsába van vágva ; e lökés által a lengő rajból neki indíttatik. Ebből a szabad gátlás elve könnyen kitetszik ; a készülék t. i. úgy van berendezve, hogy a szabályozó (vagyis az inga vagy a lengő), a hajtóműből kiinduló pillanatnyi lökésen kívül, a lendiilés alatt lehetőleg szabadon és függetlenül mozoghat, és nem szenved háborga-
