Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
A lengős óra. 95 «zöget képező lemezke i és i’, melyek egyike felül, másika alúl befogódzik a kapaszkodónak rézsutosan kivágott fogaiba. Ha már most az i lemezke az egyik fog ormója (Kante) által az egyik oldal felé kap lökést és ez által a lendülőkerék rövid forgásba jő, mindjárt a másik i lemezke egy másik fognak esik útjába, mely ettől szintén lökést kap, erre a lendülőkerék ismét a másik oldalra vettetik és így megy ez folyvást. A kapaszkodó és a két orsószárny képezik tebát a gátlót és pedig az úgynevezett visszafutós gátlót (Hemmung mit Rücklauf), mert mindannyiszor, ha egyik lemezke a foggal összetalálkozik, a kapaszkodó az egyensúlyzó (Balancer) lendülése által egy kissé visszahajtátik, mig ez mozgását elveszíti és lüktetését a másik oldalfeié követheti. A mű felsőrésze azt a szerkezetet mutatja, mely által a két mutató a számlapon körforgását különböző gyorsasággal futja be. Az E göröndely végigmegy az egész művön és végén hordja a perczmutatót. A rugónak és szabályzónak oly egybevágóan kell tehát mozognia, hogy e göröndely egy óra alatt épen egyszer forogjon körül. Ugyané göröndölyön van a P hajtó; ez befogódzik a Q kerékbe, forgatja ezt és ez II hajtót, mely meg az S kereket hajtja ; ez utóbbi egy hüvelyre van ragadva, melyen keresztül szabadon jár a perezmutató göröndölye. E hüvely szintén kimagaslik a számlap fölé, és rá van erősítve az óramutató. A P hajtónak van 8 foga, a Q keréknek 24-, e szerint Q göröndölye háromszorta lassabban jár az E göröndölynél ; továbbá van az B hajtónak 8 foga és az S keréknek 32, mi által a mozgás ismét négyszeresen lassíttatik. Az óramutatót hordó hüvely gyorsasága ennélfogva csak Vi2-e a perezmutató E göröndölyének, az előbbi csak egyszer jár körül, mialatt az utóbbi 12-szer. E szerint a mutatókmtívének mozgása egészen az E göröndölytől függ. Hogy azonban az órát igazítani is lehessen, oly szerkezetnek is kell léteznie, hogy a mutatókat magukban is előre vagy hátra lehessen forgatni anélkül, hogy az egész óramű a mozgás részese legyen. Az E göröndöly ennélfogva két darabból áll, melyek a D és P hajtők közt úgy vannak egymásba illesztve, hogy az egyik darab öblös és a másiknak hengeres folytatása az öbölbe beereszkedik. Az egymásba illesztett két darabnak súrlódása elég nagy arra, hogy az óra járásában egy darabként forogjanak, és így a mozgást minden egymás fölötti elsikamlás nélkül tovább származtatják P-ről Q-ra, /?-re, iS'-re és a mutatókra ; ellenben ha a perczmutatót forgatjuk, akkor a mutatók- művének kerekei és hajtói s az óramutató is forognak ; de a göröndöly alsó része a D hajtóval stb.-vel állva marad, mert az egész járómű forgásának ellenszegül és ez ellenállás nagyobb a göröndöly két egymásbailledt részének súrlódásánál. E szerkezetből kitetszik, hogy mért szabad csak a perczmutatót forgatni s nem egyszersmind az óramutatót, mert ez által a göröndöly ellentállása jelentékeny kerülőn támad- tatnék meg és oly hosszú teheremeltytí végére helyeztetnék az, hogy a rövid erőemeltyű, a mutató, vagy kettétörnék vagy vaczkából kiválnék. A rugó peczke, mint látni, az egész mechanismust hajtja a C keréknél fogva. Ha ez szilárdon ülne a göröndölyön, az óra felhúzásakor szükségkép az egész műnek, a mutatókat is belétudva, annyira vissza kellene hajtatnia, a mennyivel ezelőtt előbbrement. Azonban a C kerék göröndölyén forgatható és csak a rajta fekvő B zár- lókerek szilárd. Az előremenésben a C keréken levő zárkúp egy rúgónál fogva neki szegül egy zárfog bevágásának, és a C kerék tehát körül vezettetik, mint ha a görön- dölyre volna erősítve ; az órakulcscsal való visszaforgatásnál ellenben a zárkúp végig siklik a zárlókerékfogainak rézsútos oldalán, miáltal az ismert berregés támad, és a C kerék nyugodtan marad. A dob és a csiga. Hogy a rugós órák járása egyenletesebbé tétessék, behozták a
