Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
94 Az óragyártás. fogai a D kis liajtóba (Getriebe) fogóznak, mely az E göröndölyén nyugszik. E szerkezet folytán az E kerék jelentékenyül nagyobb forgássebességgel bir a C keréknél. Ugyan e befogódzás s növekvő sebesség ismétlődik a mű többi kerekeinél. A mozgás az E kerékkoszorúról átmegy az Ekajtóra s ezzel a G kerékre, G-ről H-ra s K-ra, A'-ról L-re s 3/-re. Ez utolsó s leggyorsabb kerék M a gátlókerék, mely rézsútos fogaival az NN horog gumói közt áll. A horog az 0 göröndölylyel van összekötve, a melynek hátsó végéről a művön kivül az ingának való .9 vezetékrudacska lóg le. Az inga- rúd fenn két órarugódarabon függ, melyek a lendülés mérve szerint ide-oda görbülnek, és e rúd valamivel alább a vezetékrúd hasítékán vagyis T villáján megy keresztül. Itt csupán T-ben érintkeznek az óramű és az inga. Az óramű és az inga kölcsönhatása abban áll, hogy az utóbbi csak fokonként, fogról fogra engedi az óraművet haladni, míg ez kis lökéseivel, melyeket a villa által az ingarúddal közöl, az inga továbblendiilését tartja fenn. E lendülések annál lassúbbak, mennél hosszabb az ingarúd, mért is ennek hossza határozza meg a különböző kerekek forgásának tartalmát, s ezzel a fogak számát. Minden körülmény közt azonban a kerékmű úgy van összeállítva, hogy van egy oly kereke, mely pontosan egy óra alatt fordúl egyszer. Ennek az úgynevezett órányikeréknek (Stundenrad) görön- dölye kinyúlik a számlapon át és a perczmutatót forgatja. Az óramutató tizenkétszer lassúbb mozgása szintén a perezmutató göröndölyéből indul ki és közvetíti ezt a közvetlenül a számlap mögött levő kis kerékzet (Rädersatz), melynek leírását alább a zsebóránál adjuk, minthogy ott szembeötlőbb. A lengös óra. Az óraművek e nemének részei kényelmesen hordható tokba zárhatók, mert a lengő hatása nem függ bizonyos állástól mint az inga. Az ingásórák csak akkor járnak, ha az inga rendszeres függélyes irányban lendül ; a lengő akadálvtalanúl minden helyzetben lendül tengelyén ; a zsebórákat azért is kell lengőkkel szerkeszteni. Mindenek előtt egy régibb zsebóraművet szemléltetünk és ehhez fűzzük azokat a javításokat, melyeket e szerkezet idővel nyert. A 122-dik ábráivá. ábra. Eégi zsebóra hajtó műve. ban a kerekek göröndelyeiken távolabb állíttattak egymástól a valóságnál a nagyobb világosság kedvéért. Látni való, hogy itt a hajtó rúgó A külső vége meg van szilárdítva, míg a belső a T rúgópeczekre lapúl, melynek forgatása által amaz összetekerkődzik. E szerkezetet a csiga használatba vételekor abba hagyták, de az újabb hengeres óráknál ismét alkalmazzák. A rúgó peczkére kapcsolódik a B zárlókerék (Sperrad), mely az o zárkúp (Sperrkegel) bekapaszkodása folytán a C homlokkereket (Stirnrad) az egyik irányban magával ragadja. Az utóbbi kerék befogódzik a D hajtóba, a mely által az E kerék jő forgásba, mely ismét az F hajtó által a G kereket forgatja, G-ből a forgás átmegy a H hajtóra és a K koronakerékre (Kronrad), és ez utóbbi hajtja az L hajtó által az M kapaszkodót (Steigrad). A lendülőkerék álló tengelyén vagy orsóján van két, együtt egy derék-
