Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

I. Fejezet. Gyári szabadalmak

Azonban ebbe az összeírásba nincs befoglalva az egyéni mesterek és kézművesek tevékenysége, valamint a jobbágyok munkája. Ugyancsak nincs felvéve a felvidék: Szepes, Liptó, Túróc, Árva, Sáros, valamint az Abaúj és Zemplén vármegyékben ^gyakorolt házi ipar nagy mennyiségű vászonnal.1

Már maga ez a kis kimutatás is eléggé igazolja gyáriparunk XVIII. századi elmaradottságát és bizonyítéka annak, hogy ezen a téren mindent el kellett követni, hogy elmaradottságából nem csak buzdítással és serkentéssel, hanem különböző kiváltságokkal, kedvezményekkel, előnyökkel, mentességekkel és több ily féle engedménnyel fellendítessék vagy legalább előbbre vitessék.

Az ily féle kedvezménj^ek nyújtására kétféle út kínálkozott. Az egyik a gyári privilégiumok — mai elnevezés szerint — gyári szabadalmak adományozása, a másik pedig, az újabb keletű, a találmányi szabadalmaknak engedélyezése. E kettő közül ebben az időben az első sorban említettet kell a fontosabbnak tekintenünk, mivel ennek az ipar fejlesztésére közvetlen kihatása volt. Második fejezetünkben ki fogjuk mutatni, hogy a találmányi szabadalmakat túlnyomó részben a birodalom német örökös tartományi lakosai és kisebb részben más külföldiek kérték azért, mert az akkori jogszokás szerint a német örökös tartományokra kérelmezett szabadalmakkal a magyar és erdélyi szabadalmat is kérni kellett, és az itt megjelölt szabadalmat kérő külföldiek igen csekély kivétellel nem is helyeztek súlyt kizárólagos találmányi szabadalmaiknak Magyarországon gyár- szerűleg leendő hasznosítására.

A gyári szabadalmak adományozásának legrégibb nyomával Ausztria-Magyarországon I. Lipót uralkodása alatt találkozhatunk. Tudjuk ugyanis, hogy I. Lipót már 1672-ben adományozott szabadalmat a linzi Sind Kereszténynek gyapjúszövet gyárra.2 Ez volt az első Ausztriában adományozott gyári szabadalom. Ennek hatálya azonban Magyarországra nem terjed ki. Ezt mintegy 31 év múlva követte ugyanennek az uralkodónak De Monte Gratiae Dániel Erazmus római szent birodalmi lovag részére Magyarország és kapcsolt részei területére 1703-ban adományozott gyári szabadalom posztó és egyéb szövetek festésére, szóval szövetfestő gj’árüzemre és posztó készítésére.3 Ez az adományos különben a gyári szabadalom mellett külön oklevéllel még a magyar honosságot, indigenatust is megkapta azokkal a jogokkal, amelyek a magyar nemest is megillették.

Ez a két gyári kiváltság-szabadalomlevél volt a legelső két ily féle Ausztria-Magyarországon adományozott szabadalomlevél. Beck

1 Mivel adataink mind az Országos Levéltárból származnak, egyszerűség okából a források megjelölésénél pusztán csak a kútfők megjelölésére szorítkozunk, így a fent körülírt statisztikai adatokat illetőleg is;

Kanc. 1807 :10926, amikor az első szám az évet, az ezt és a kettőspontot követő második száma az orsz. levéltár kancelláriai osztály említett évének ügyszámát jelöli meg.

2 Lásd Dr. Paul Ritter von Beck Mannagetta: Das oesterreichische Patentrecht, Berlin, 1893. c. műve 86. oldalának jegyzetét.

3 Kanc. concept, exped. 1703. ex Majo No. 16.

10