Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
I. Fejezet. Gyári szabadalmak
Mannagelta osztrák szakíró szerint4 úgy első Lipót utóda: I. József, mind pedig ennek utóda: III. Károly király is bőkezűen adományoztak különböző jogosítványokat (Befugnisse). De már Mária Terézia uralkodása alatt lassanként bizalmatlansággal tekintettek az ily féle jogosítványokra. Ez elsősorban a gyári szabadalmakat sújtotta, bárha nem hagyta érintetlenül a találmányi szabadalmakat sem, mivel ennek az uralkodónak iparpolitikáját az a törekvés vezette, hogy a honi ipar útjából minden gátló és korlátozó berendezkedést, ki kell küszöbölni, hogy az megerősödhessék. Beck Mannagetta állításával szemben Magyarországon úgy I. József, mind pedig III. Károly idejéből csak egy-egy van, mely utóbbi nem is annyira korlátozott posztógyártási szabadalom, mint inkább korlátozott posztókészítési engedelemnek tekinthető, bárha annak szövege azt egy helyen kifejezetten szabadalomnak nevezi. Mária Terézia uralomra jutásával a kizárólagos gyári szabadalmak adományozása iránti kérelmek száma és evvel együtt az ilyenek ado,- mányozása a korábbi uralkodók uralma alatt adományozottakéhoz képest szaporodott. Ebben nyilván közreműködhetett Mária Teréziának az az igyekezete, hogy a belső ipart fejlessze- Tudjuk, hogy már 1763-ban meghagyta a pamutszövés bevezetését a kamarai birtokokon. Bövid időre — körülbelül másfél hónapra — rá már leír a magyar kamarához, avégett, hogy a magyar királyságban a gyárak felállításának, létesítésének megindítása, bármily nehezen is menjen az, megkezdendő. Evvel kapcsolatban meghagyja a bácsmegyei kamara kezelőségének: legyen gondja a pamutszövés bevezetésére a kerületében. Egyben utasítja azt: gondoskodjék a szükséges festő növények, mint a festő fű, az isatis tinctoria és a pirosító buzér, a rubea tinctorum, megtelepítéséről, ültetéséről és a szükséges kísérletek végzéséről.5 Valamivel később, 1765 márciusában már kifejezi ama szándékát és akaratát, hogy a magyarországi szabad királyi és bányavárosokban gyárak keletkezzenek, a kereskedelem pedig bevezettessék. Ezért kívánja, hogy a tőkével rendelkező városokban a tőkék, ha nem is teljes egészükben, de mégis nagyobb részükben a kereskedelmi alap javára használtassanak fel. Evvel kapcsolatban a kamarától tájékoztatást kér az iránt, mely városokban, mily gyárak volnának (a köz érdekében megvalósítandók és miként lehetne azokat állandósítani.6 Tekintettel arra, hogy szándéka a belső gyárak támogatása mindenképen, a kamara 1768. évi október hó 25-én keli előterjesztésére megengedi, hogy Hühner Ferenc és társainak mesterséges kövek készítéséhez most 100 mázsa sóvári ciszterna só, a jövőre pedig a szükséges mennyiségű só bocsáttassák méltányos árban rendelkezésére.7 4 Lásd a fentebb említett Beck Mannagetta-féle mü 87—88-ik lapján foglaltakat. 5 Magyar Kamara, ben. resol. 1761, I. 30, ins. vol. 94, fol 57, peto 1°, amelyben a fentebb említett 1763. évi, a pamutszövésre vonatkozó meghagyás is meg van említve. A továbbiak során Kamarán mindenkor a magyar Kamara értendő. 6 Kamara, ben, resol. 1765. III. 5, ins. vol. 95. fol. 91, peto 12. 7 Kamara, ben, resol. 1768. XI. 10, 21, 30 ins, vol. 98. fol. 532, peto 2°. 11
