Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
I. Fejezet. Gyári szabadalmak - Régibb gyári szabadalmak
kevesebb joggal és szabadsággal, mint azt a bécsi kereskedők és más külföldiek teszik és gyakorolják, akiknek Magyarország városaiban, vagy mezővárosaiban megvannak az ú. n. árulerakó helyeik (Niederlage), letevőhelyeik, vagyis oly boltok, sátraik és egyéb tároló helyeik a posztó vagy egyéb áruikhoz és élvezze Magyarországon mindenütt és annak minden városában a stapulae-nek10, németül Xiederlagenak, vagy letevő helynek nevezett jogot olymódon, oly joggal és szabály szerint, mint azt ez idő szerint Magyarországon az idegenek és külföldiek és a többi akár bécsi, akár más kereskedő élvezi. Örvendezzen a nemesi kúriának, vagy malomnak, háznak vagy külvárosi teleknek, amelyet meg fog venni, s ahol a fentebb leírt műhelyet felállítani és megalapítani fogja, mindama kiváltságokkal, mentességekkel és szabadságokkal, amelyekkel akár az ily nemesi kúria a magyarok nemesi jogán, akár a háza városban vagy külvárosban, vagy a majorság, akár a malom vagy külvárosi lelek szokásjogon és a helybeli szabályzat alapján már korábban és a jelenben is örvend, vagy örvendezett, mielőtt ez az új kereskedés vagy műhely és az említett gyár létesíttetelt volna. Sem ez a műhely és gyár, vagy az új kereskedelmi vállalat ürügye alatt ne legyen szabad az ilyen nemesi kúria, vagy ház, vagy malom vagy majorság, vagy a város külvárosi telkének mentességét, szabadságait gyengíteni, kétségbe vonni, elvenni, megtagadni és vitatni, avagy a korábbi vagy a jelenlegi szokásos terheket növelni és súlyosbítani, hanem az ily helynek, bárhol is választatott légyen az ki, kiváltságos jogai és mentességei, amelyekhez korábban jutva örvendett és örvendeznie kellett, fenntartandók. Igazságtalan volna ugyanis, ha az oly dicséretes és a királyság közjavára fölötte hasznos új vállalat miatt annak a helynek, ahol az létesítletnék, oly jogai, kiváltságai, mentességei és kivételei, amelyek azelőtt magával a hellyel függőitek össze, megszüntettetnének, vagy csökkenhetnének, avagy az eddig kivettetni szokott terhek növeltetnének és sokasíttatnának, amidőn inkább a munka értékére kellene tekintettel lenni, a kiváltságokat és mentességeket növelni, vágj' legalább is az előbbeni állapotban kellene fenntartani, ugyancsak épségben hagyva a hely és az ilyen telek bármely hatóságának rendes igazságszolgáltatását, amelyet még jelen levelünkkel is kegyesen intünk, hogy ezt a dicséretes, a közjóra és a népességre hasznos és üdvös, oly sok veszéllj’el, munkával és költséggel létesüli vállalatot köteles figyelembe véve, az ily műhelyet és telkeket, vagy házakat, illetőleg ahol az említett gyárat és kézművességet megalapítani, vagy a megváltoztatottat máshova átvinni és áthelyezni szándékozik, igyekezzenek az ilyféle telkek és házak továbbra engedélyezendő és megegyezéssel megállapítandó mentességei és kivételei iránt ezen gyár és kézművesség létesítőjével és fentebb említett hozzátartozóival megegyezni és ily méltányos megegyezést el ne mulasszanak, hanem azt inkább megkönnyítsék, előmozdítsák és megkössék. És mivel ehhez a munkához és gyárhoz, mint előre bocsáttatott, az említett szervezőnek nagy költséggel, munkával és veszélyekkel kell neki fognia és azt befejeznie, azért a jelen levelünk erejével elhatározzuk és elrendeljük, hogyr a magyar királyságunkban és az abba kebelezett tartományokban valamely' más efféle új műhelyt, vagy fentebb körülírt kézművességi gyárat, vagy festőtelepet kapcsolatban akár poszlónydró, -sajtoló, -csinozó és -hajtogatóval, akár pedig különválasztottan is, a fentebb említett bármiféle számba vett áruk festésére, csinozására és simítására, a kevés festőműhelyen kívül, amelyek a mostani időben felső Magyarországon, akár a Dunán túlon már valósággal léteznek, akár a Dunán innen, ahol ily műhelyek most tényleg nincsenek, felépíteni, felállítani, 10 A jus stapulae azonban lényegében a városok áru megállító joga. 30
