Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

I. Fejezet. Gyári szabadalmak - Régibb gyári szabadalmak

ïiyitni és gyakorolni a jelenvaló levél kellétől számítandó 40 év leteltéig akárkinek, bármily állású, vagy akár legfelsőbb, közepes, vagy alsóbb rangú és rendű legyen is. nem szabad, hanem egyedül csak az említett De Monte Gratiae Daniel Erazmus- nak, örököseinek, vagy engedményeseinek, akikre ez a szabadalom bármi módon, akár szerződéssel, akár végrendelettel álszállt és jutott, legyen joga és tehetsége ilyféle új műhely vagy festőgyár bevezetését és alapítását tervezni, megfontolni, vagy megkezdeni és gyakorolni ott, ahol eddig ily műhely a valóságban nem létezett vagy nem működött és az új művet hírül adni és ugyanőneki a szabadalom erejével ellenmondani, tilalmazni és bíróilag vagy az illetékes hatósággal, amelyet ezen levelünkkel kegyesen intünk, hogy tisztében minél gyorsabban jöjjön segítségül és a panaszost és a hozzátartozóit segítse meg, hogy a minden ilyféle Kézművességben hasonlókat a legjobb és alkalmas módon akadályozzon meg és az új festőműhely megkezdése vagy annak gyakorlásba vétele azonnali felhagyására a királyi fiskusunk javára 50 márka arany büntetéssel figyelmeztessen és törvényes eszközökkel tilalmazzon és törvényes tisztétől mindaddig ne álljon cl, míg ezen szabadalom parancsa iránti engedelmesség a legpontosabban nem lel- jesí ttetett.

Viszont pedig az olyan festőműhely, mint aminőt ő szándékozik felállítani, Magyarországon nagyon kevés van, ugyanis a felső vagy túl a dunai részen nehány, de kevés és kisebb mértékben felszerelt, azonban a létezők egyike sincs a mi vagy elődeink valamely szabadalmával felruházva, egész alsó Magyarországon és annak Dunán inneni része egész terjedelmében, pedig amint mondják, eddig ilyen egyáltalában nincs, vagy nem működik.

Azonban néhány helyén közönséges festő, akiket németül Schwarzfärber vagy Schlechtfärbernek neveznek, működik, akik a közönséges olcsó posztót és gyolcsot gyönge, illő, gyorsan elenyésző festékkel festik, vagyis inkább kendőzik, ezek a közönséges festők maradjanak a saját munkakörükben és gyakorlatuk mellett úgy és ott, ahol most vannak, azonban a közönséges mesterségük, vagyis a fekete- festés korlátain belül, amelynek bizonyos határai vannak és kell is hogy legyenek, azokat tartsák be és ne avatkozzanak abba a festőmesterségbe, amelyet sem nem tanullak, sem nem értenek, sem mesterségük határai és vállalatuk szerint g\ akorolni nem tartoznak és azt nem is tehetik. És habár Magyarországon nem akadályoztatnék meg a rendes poszlónyíróknak és szövőknek, hogy a Magyar- országon eddig gyakorolt posztónyírásukal vagy szövésüket gyakorolják, mindazál- lal csak az lesz szabad, hogy az eddig használt posztónyírójukat és posztókészítésü- kel honi közönséges és rendes posztóban gyakorolják. Azonban a többször említett De Monte Gratiae Dániel Erazmusnak és fentebb említett övéinek is szabad lesz a Magyarországon eddig is hellyel-közzel gyakorolt és a körülményekhez képest, véleménye és akarata szerint úgy bel- mint külföldi rendes és közönséges posztót is készíteni, nyírni, csinozni és közönséges, a posztó árához szabott festékekkel a saját műhelyében festetni úgy, amiként azt annak a kevés számú festőnek, aki felső Magyarországon a finomabb festő mesterséget eddig tényleg gyakorolja, jóllehet semmiféle szabadalommal sincs felruházva, teljesen a legszabadabb mértékben tennie szabad volt és most is szabad.

Végre a gyakrabban említett De Monte Gratiae Dániel Erazmust egy másik kegyes királyi oklevelünk erejével az abban kifejezett tekintetekből és okokból és különös császári királyi kegyelmünkből az előbb említett magyar királyságunkba és kapcsolt részeibe honosítandónak és beszánütandónak és ugyanolyan jogokkal, mentességekkel és szabadságokkal határoztuk megadományozandónak és díszí- tendőnek, amelyeknek a királyság többi nemesei hasznát élvezik. És ezért összesen és egyenként, különösen pedig a fényes római szent birodalom hercegének, Galan31