Stiassny József (szerk.): Okiratminták gyűjteménye: a vonatkozó beadványmintákkal és magyarázó jegyzetekkel (Budapest, 1942)

Első függelék

I. Polgári perrendtartás.

(1911:1.)

Az okiratokat illetőleg megkülönböztetünk köz- és magánokiratot. Közokirat az olyan okirat, melyet közhatóság hivatalos hatáskörén belül vagy közhitelességgel felruházott személy ügykörén belül az erre nézve megszabott alakban állít ki. Az ilyen közokirat általában teljes bizonyító erővel bír, de az ellenbizonyítás azzal szemben is meg van engedve. (Pp. 316. §.) A magánokirat, ha valódisága nincs kétségbevonva, \ agy be van bizonyítva, az ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot magáévá tette:

1. ha a kiállító a sajátkezűleg írt okiratot aláírta ;

2. ha az idegen kézzel írt okiratot két előtte- mező tanú jelenlétében aláírta, vagy előttük az aláírást sajátkezű aláírásának elismerte;

3. ha a kiállító aláírása, vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van.

Ha a kiállító olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti, szükséges még az is, hogy a jelenlévő tanuk, vagy a hitelesítő személy az okirat tartalmát a kiállítónak az általa értett nyelven megmagyarázzák és hogy ez megtörtént, az okiraton, illetőleg a hitelesítési záradékban tanúsítsák. Ily bizonyító ereje van az idegen kézzel írott magánokiratnak akkor is, ha az bejegyzésre köteles kereskedő cégével van aláírva. (Pp. 317. §.)

A magánokirat valódiságát annak a félnek kell bizonyítani, ki az okirattal bizonyítani akar. Ha bebizonyul. hogy akár maga a kiállító, akár képvise54 7