Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Ajánlás - Bevezetés
Bevezetés Százéves a Magyar Szabadalmi Hivatal, 1896-ban lépett életbe az a törvény, amely átfogóan rendezte Magyarország szabadalmi ügyét. Száz év történelmi léptékű idő; korszakonként felmerült az igény az iparjogvédelem múltjának bemutatására. Igen korán,már az első évtized végén készült összefoglaló a szabadalomügy addigi történetéről, majd több visszaemlékezés megjelenése után, 1942-ben önálló kötet dolgozta fel szabadalmi intézményünk történelmi előzményeinek dokumentumait. 1970-ben tanulmánykötet látott napvilágot a magyar iparjogvédelem hetvenöt évéről, 1996-ban a Magyar Tudomány hasábjain tanulmány ünnepelte a centenáriumot. Ahhoz azonban, hogy a múlt élővé váljék, fel kellett tárni azokat a forrásokat, amelyekből a történet építkezik. Az iparjogvédelem törvényi szabályozásának összeállítására a legalkalmasabb források az országgyűlési kiadványokban közölt, miniszteri indokolással ellátott törvényjavaslatok, a parlamenti bizottságok jelentései, a képviselőházi viták. A nyomtatott formában kiadásra került képviselőházi anyag a maga egészében hozzáférhető. Sajnos merőben más a helyzet a levéltári iratokkal, amelyek a mindenkori főhatóságnál, a szabadalmi intézménynél, vagy akár a legkülönbözőbb gazdasági szerveknél keletkeztek az iparjogvédelem szervezése, irányítása, illetve az iparjog- védelmi eljárás gyakorlata során. Az ügyek lecsapódásaként létrejött iratokban - mivel anyaguk a rendkívül sérülékeny papír - a háborús pusztítások, a különböző kártevők, valamint a nem megfelelő tárolás komoly veszteségeket okoztak. A vonatkozó levéltári források feltárásánál tehát elsősorban a lehetőségekből kellett kiindulni. Tárgyunk szempontjából elsődleges jelentőségűek a Szabadalmi Hivatal és a Szabadalmi Bíróság működése során keletkezett iratok lennének, illetve az 1867. és 1896. közötti időkből a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi, majd a Kereskedelemügyi Minisztérium szabadalmi vonatkozású iratai. Ezek az iratok annak idején az Országos Levéltárba kerültek, azonban sajnos ott az 1956. évi tűzvész során kevés kivételtől eltekintve megsemmisültek. A pusztulásból megmenekült a Szabadalmi Hivatal, illetve a Szabadalmi Bíróság eredetileg oda besorolt iratai közül az 1916-1928 években kelt szabadalmi bejelentések elsőbbségi példányai, műszaki leírások és rajzok, kérvények, meghatalmazások, döntések, felszólamlások. Ugyancsak túlélték a tűzvészt a Szabadalmi Bíróságnál 1929-1936 között keletkezett szabadalmak iratai. A szabadalmi hatóságokra vonatkozó elvi jelentőségű, szervezési vagy személyzeti anyag tehát egyáltalán nem maradt fenn. A Kereskedelemügyi Minisztériumnál, mint az iparjogvédelem kormányszintű irányítójánál az 1896—1899-es évekből maradt fenn elsődleges forrásértékű anyag, a későbbiekből azonban semmi, mint ahogy a jogutód főhatóság, az Iparügyi Minisztérium vonatkozó iratai is teljes egészében elpusztultak. Az 1920-1944. évi külügyminisztériumi irategyüttes kevés - de nem érdektelen - a nemzetközi szabadalmi ügyre vonatkozó hivatalos levelezést, szabadalmi okiratokat őriz. Az ipari vállalatok működése során szabadalmi, illetve védjegyügyek nagy számban fordultak elő, noha a háború és egyéb pusztítások a vállalati iratanyagot sem kímélték, mégis szerencsére bőségesen maradtak ránk iparjogvédelmi tevékenységet tükröző iratok. Érdekes játéka a sorsnak, hogy a nagyon régi időkből lényegesen több szabadalmi vonatkozású irat maradt fenn, mint a 9
