Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Ajánlás - Bevezetés
közelebbi múltból. Az első magyar szabadalmi ügyeket - már a 18. században is akadtak ilyenek - a Kancellária és a Helytartótanács intézte, erről szép számban fennmaradt irathagyaték tanúskodik. Ugyancsak a jól használható források közé tartoznak a minisztertanácsokról készült jegyzőkönyvek, melyek nagy többségükben ma is rendelkezésre állnak. Ezek főként a szabadalmi intézmények személyzetéről tájékoztatnak, illetve a szabadalmi jogszabályalkotást illetően tartalmaznak - habár szűkszavú - információt. A jogszabályalkotásról és a működés kormányszintű felügyeletéről tájékoztatnak a „M. kir. kormány működéséről és az ország közállapotáról szóló jelentés” 1898-1942. évi köteteiben a kereskedelemügyi miniszteri, majd 1935-től az iparügyi miniszteri jelentések. E rövid, tömör beszámolók az év minden - iparjogvédelemre vonatkozó - eseményéről említést tesznek, és azáltal, hogy évenként kötetről kötetre olvashatók, igen jól érzékeltetik a folyamatot. E fenti források legsokatmondóbb darabjaiból összeállított gyűjtemény anyagát két nagyobb csoportra osztottuk. Az első csoport, mely az iparjogvédelmi intézmények szervezetére, működésére vonatkozó anyagot foglalja magában az alábbi kisebb tárgyi egységekből épül fel: iparjogvédelmi jogszabályalkotás; a szakhatóságok szervezése, működése és ezek belső szabályozása; a külfölddel kapcsolatos iparjogvédelem, nemzetközi egyezmények, információk külföldi iparjogvédelemről; az iparjogvédelmi intézmények személyzeti ügyei. A második csoportba foglaltak kivétel nélkül levéltári iratokról készültek, melyek mindegyike egy-egy konkrét szabadalmi vagy védjegyügyben keletkezett, és valamilyen okból megkülönböztetett figyelemre tarthat számot. Idetartoznak egyrészt azok az egyedi ügyek, amelyek példaként szolgálnak magára a hivatalos eljárásra, melyekből megtudjuk, hogy már a 18. század végétől kik, milyen találmányra kértek és kaptak vagy nem kaptak szabadalmat. Másrészt idetartoznak a nevezetes szabadalmi és védjegyügyek, illetve ipartörténetünk nagyjainak szabadalmi ügyei; itt szerepelnek mint szabadalmaztatok, többek között Kempelen Farkas, Nobel Alfréd, Bláthy Ottó. A szabadalomügy forrásait tehát nehéz egyértelműen minősíteni. Egyrészről nagyon széles, szerteágazó és komplex az a forrásanyag, amely idevonatkozó adatok egész sorát tartalmazza, másrészt viszont egyenetlen a rendelkezésre álló forrás időbeli előfordulása, jellege és forrásértéke is. Ily módon míg szinte mérhetetlen időráfordítást kívánna valamennyi vonatkozó forrás feltárása, erősen szelektálni kell a mutatkozó anyagot, hogy az összegyűjtött együttes áttekinthető képet adjon a témáról, ne pedig kaotikus irat- és adathalmazzá váljon, amely összezavarja az ismert tényeket is. Igazodva tehát a lehetőségekhez - olykor megalkudva azokkal - állt össze a rendszerre és működésre rávilágító, az iparjogvédelem történetét tükröző forrásgyűjtemény. E gyűjtemény kényszerűen alkalmazkodva a fennmaradt forrásadta lehetőségekhez, mind keletkezési idejét, mind tárgyát és ezáltal rendszerét tekintve is hézagos. Önmagában tehát mint információs bázis nem elégséges, szándékunk szerint azonban emléket állít a szabadalomügy múltjának. 10
